Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

III. Könyvsorozatunkról

III. Könyvsorozatunkról

A CSALÁD ÉS SZEREPE

A TEHETSÉGGONDOZÁSBAN

(2013)

A könyvhöz ezt az előszót írtam:

A tehetség önmagában semmi. Eltékozolható. Ami igazán számít, az a jellem. Goethe írt arról, hogy korának tehetségei a nyilvánosság névjegytálcáján ülnek, hiszen napi száz újság vonja el a figyelmet, kínál ismertséget. Mit mondana ma?

Húsz évvel ezelőtt Újvidéken sikeres családkonferenciát rendeztek, kitűnő előadókkal, - erre hivatkozva kértem az akkori főszervezőt, Muhi Béla tanár urat, aki a fiatal tehetségek Kárpát-medencei pedagógus körökben jól ismert szakembere, segítője, hogy javasolja a délvidéki szakembereknek egy tanácskozás összehívását, beszéljünk arról, hogy mit tehet a család a tehetségek felfedezésében, megőrzésében? Miként segíthetjük a fiatalokat? Hiába tudjuk, hogy valamiben mindenki tehetséges, hiába valljuk, hogy valamennyien fontos munkát végzünk csak különböző beosztásokban, - a népért való szolgálatot sokan külön foglalkozási ágnak tekintik, s a szolgálat fegyelmét is kevesen fogadják el. És legyünk őszinték: igen ritkán vagyunk képzett életalakítók.

A Százak Tanácsa örömmel fogadta az együttműködést, s heten személyesen is tudtuk vállalni a részvételt az októberi konferencián Újvidéken. Orvosprofesszorok, tanárok, közgazdász, olimpiai bajnok sportoló - ugyanazzal az igénnyel, de más nézőpontokból, más részleteket kiemelve beszéltünk, s a kötet szerkesztésekor láttuk, milyen sokszínű kép rajzolódott ki. Mi tudjuk, hogy nem elég másként gondolkodni, másként is kellene élni, hogy „a szabadság belülről épül kifelé, mint almára a héj, csigára a ház. ” (Illyés Gyula) s hogy „meg kell teremteni a nép Eötvös Collegiumát, hogy az egész társadalmat a magasabb műveltségi igények iskolájává tegyük” (Németh László) s hogy „a népek közösségébe mi magyarok csak a legmagasabb szakmai és erkölcsi igéin