Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 2. kötet - RETÖRKI könyvek 28/2. (Lakitelek, 2017)
VII. fejezet - Dr. Helgert Imre: A Magyar Honvédség civil irányításának és ellenőrzésének kísérlete, a Magyar Honvédség Parancsnokságának létrehozása
Dr. Helgert Imre A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában II. miniszterre hárult a minisztériumi szervek és a csapatok irányítása is, lényegében, mint legfőbb katona, korlátlan parancsadási joga volt a Néphadsereg szervezeteinek. A miniszter a haderő első számú katonai vezetőjeként esetenként hadműveleti, szövetséges együttműködési gyakorlatokat vezetett. Czinege Lajos, a közel 25 évig regnáló miniszter, alkalmanként a Varsói Szerződés hazánkban zajló együttműködési gyakorlatát is vezette (hivatalosan). A Néphadseregnek volt vezérkara, az élén álló vezérkari főnök ugyanakkor a honvédelmi miniszter egyik helyettese is volt, így betagozódott az államigazgatási rendbe. Ez a modell 1989-re, a pártok színre lépésével1 és a várható többpárti parlamentáris átalakulással túlhaladottá vált. Képzeljük el, a választásokon győztes párt kormányalakítása után a történészi múlttal rendelkező civil minisztert, dr. Für Lajost vagy az 1998-ban a miniszteri tárcát vezető - a szintén katonai képzettség nélküli - kisgazda politikust, az eredetileg mezőgazdasági termelőszövetkezeti jogászként dolgozó dr. Szabó Jánost gyakorlatvezetés közben. A plurális demokráciában erre nem is volt szükség. Hazánkban 1988- ban folyamatosan alakultak különféle félpolitikai szervezetek, amelyek közül számos párttá alakult. Március 30-án az ELTE Bibó István Szakkollégiumában megalakul a FIDESZ (Fiatal Demokraták Szövetsége), szeptember 3-án az MDF (Magyar Demokrata Fórum) is párttá alakul, november 13-án megalakul az SZDSZ (Szabad Demokraták Szövetsége), mellettük újjá alakul számos történelmi párt. 1989 elején, az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvények kapcsán mind a parlamentben, mind az állampártban kibontakozott a vita a pártalakításról és a többpártrendszerről. Az MSZMP Központi Bizottsága végül az 1989. február 10—11-ei ülésén mondta ki először, a többpárti demokrácia valós alternatíva: „Az MSZMP álláspontja az, hogy a demokratikus hatalomgyakorlás a társadalom által ellenőrzötten a közvetlen és képviseleti demokrácia révén, a többpártrendszer keretei között érvényesüljön.”2 Az MSZMP kénytelen volt elfogadni a többpártrendszer létjogosultságát, mint a jövő államberendezkedésének alapját. A demokratikus folyamatok szélesebb bázisának biztosítása érdekében javasolták a „nemzeti kerékasztal-tárgyalások” lefolytatását, a hatalommegosztásról és a demokratikus 1 1988-1989 folyamán sorra alakultak az ellenzéki pártok, melyek működését az 1989. október 30-án kihirdetett „1989. évi XXXIII, törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról” szabályozta. 2 Romsics Ignác: Volt egyszer egy rendszerváltás. Bp., 2003, Rubicon-Ház Bt., 130. 8
