Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 2. kötet - RETÖRKI könyvek 28/2. (Lakitelek, 2017)
IX. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A katonai felderítés a pártállamban, átalakítása a rendszerváltoztatás során
A katonai felderítés a pártállamban - átalakítása a rendszerváltoztatás során a vereségek oka nemcsak az volt, hogy kiismerték a magyarok harcmodorát, hanem az is, hogy elhanyagolták a felderítést. Ma már közismert, hogy az 1526-os mohácsi vész nemcsak a főurak késlekedése, hanem a hírszerzés teljes csődje miatt következett be. Tömöri Pál főparancsnok a török sereg nagyságáról csak néhány nappal a csata előtt értesült, hollétéről pedig még a csata reggelén sem tudott semmi bizonyosat. Zrínyi Miklós (1620-1664) költő, író, katona és politikus, a Vitéz hadnagy című művében publikált véleménye szerint „tartsunk jó kémeket, és azon igyekezzünk, hogy az ellenség dolgait megtudjuk. Nincsen költség, hagyomány hasznosabb, mint a kémeknek való, ez a rendje a vitézség szekerének, ez nélkül botlik, akad, és nem jár egyaránt, bár te kincset költesz rájuk, de uzsorával megfizetnek néked, és csak egyszer megverheted az ellenséget, megfizettek immár néked.” Az 1848^19-es szabadságharc idején a függetlenség védelmében az ellenséges hírszerzőkkel, titkos ügynökökkel és a belső felforgató elemekkel szembeni feladatok végrehajtására is alkalmaztak - mai fogalmaink szerinti- hírszerzőket és elhárítókat, akik közreműködtek a kormány és a honvédség biztonságának megteremtésében. Kossuth Lajos, a forradalom és szabadságharc vezére, aki - többek között- óriási tevékenységet fejtett ki a hadsereg szervezésében, maga is tisztában volt a katonai hírszerzés fontosságával. Ezt tükrözi Lahner tábornok pesz- szimista levelére küldött válasza is, melyben aggályait fejezi ki: „Legjobban restellem, hogy Önök a kémszolgálatot jól nem rendezik, innen van a haszontalan rémülés. Ha puszta hírek után nem indulnának, tudnák Önök, hogy a muszka nemcsak június 30-án, de még ma sincs Nyíregyházán. Nem szeretem a vaklármát”7 - írta a levélben. Ismeretes, hogy a kiegyezés után, az 1867-ben létrejött Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregében létezett egy Nyilvántartó Iroda (Evidenzbüro), amelyben még nem különült el a katonai hírszerzés és elhárítás, hanem e tevékenységek központi irányító és végrehajtó szervezete is volt egyszerre. E rövid elméleti bevezetés és történelmi visszatekintés után tekintsük át az önálló magyar hírszerzés történetét. 7 Deák István: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1849-ben. Bp., 1983, Gondolat Kiadó. 87
