Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 2. kötet - RETÖRKI könyvek 28/2. (Lakitelek, 2017)
VIII. fejezet - Dr. Helgert Imre: A katonai elhárítás a pártállamban, átalakítása a rendszerváltás során
Dr. Helgert Imre A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában II. az együttműködéssel kapcsolatos feladatait, egyidejűleg a katonai elhárítás beosztottainak kötelességévé tette a parancsnokok és politikai helyettesek tájékoztatását. Figyelemre méltó az elhárító szervek feladatainak tartalma, ami a lényegét tekintve, a rendszerváltásig megmaradt. „A katonai elhárítás legfőbb feladata: 1. megvédeni a Néphadsereget az imperialista kémek, diverzánsok, terroristák, szabotőrök, külföldi fasiszta, reakciós, emigrációs központok ügynökeivel szemben, 2. felderíteni a Néphadsereg beosztottjai ellenséges kapcsolatait és megakadályozni bűnös tevékenységüket, 3. a parancsnokokkal és politikai szervekkel karöltve harcot folytatni a Néphadsereg soraiba behatoló ellenséges agitáció és propaganda ellen, 4. harcot folytatnia hazaárulók és szökevények ellen, 5. fokozni a kötelező éberséget a hadsereg személyi állományában, megakadályozni a titoksértést és felderíteni az állami és katonai titok megsértőit.” A parancs a továbbiakban az elhárítok munkáját visszahelyezte a törvényesség talajára, s ez a munkamódszer a későbbiekben is irányadó maradt (ugyanakkor az 1956-os forradalom leverését követően újra felszínre törtek a korábbi kíméletlen módszerek). A katonai elhárítok csak a honvédelmi miniszter és az ügyész beleegyezésével, a törvényeknek megfelelően foganatosíthattak őrizetbe vételt. A tiszteket a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter engedélyével állíthatták elő. A Néphadsereg tiszthelyettesi és legénységi állományú személyeit a katonai elhárítás vezetőjének engedélyével elő lehetett állítani, de erről a parancsnokot tájékoztatni kellett. Ugyanakkor halaszthatatlan esetben (pl. kémkedés, tettenérés, szökés) előzetes engedély nélkül is eljárhattak az elhárítok, de azt utólagos jelentési kötelezettség fennállt. A Néphadsereg tagját tanúkihallgatásra csak a parancsnok tudtával lehetett berendelni. A katonai elhárítok titkos iratokba történő betekintését is korlátozta a parancs, a központi szervek iratait a honvédelmi miniszter vagy a vezérkari főnök engedélyével tanulmányozhatták. Az elhárítok immár az állomány személyi anyagaiba sem tekinthettek be korlátlanul. Magasabb rangú parancsnokok (csoportfőnökök, 60
