Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 2. kötet - RETÖRKI könyvek 28/2. (Lakitelek, 2017)
XIV. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a megváltozott biztonsági környezetben, 1990-1994
A Magyar Honvédség a megváltozott biztonsági környezetben, 1990-1994 vezérkari főnökkel történő beszélgetéseik során kifejtette: „nézze, én is, maga is a mindenkori kormány, a parlament vagy az Alkotmány előírásainak megfelelően esküdött fel, és ha annak szellemében dolgozott, ha ezt ön betartotta, ha ezekkel nem ellentétesen tevékenykedett, akkor nem lehet egy szava senkinek”. Ezt a szubjektív feltételt elemezvén, Lőrincz Kálmán vezérezredes Menetben című könyvében annak a véleményének ad hangot, hogy: „A hivatásos tiszt magatartása pártpolitikától mentes, ilyen tevékenységet nem folytathat, és ilyen módon nem befolyásolható. Politikai döntésekbe nem avatkozik, azok nyilvános kritikájától tartózkodik. A hivatásával együtt járó társadalmi felelőssége arra ösztönzi, hogy semmilyen megosztottság, megkülönböztetés oldalára nem álljon, számára alapérték az egység, a közösség. A tisztnek nem lehet egy hivatalos és egy magánvéleménye. Katonai döntéseit egzisztenciális félelmek és megfontolások nem befolyásolhatják. Tartózkodik az ideológiától és az absztrakciótól, a realitást, az ésszerűt és tényszerűt tartja fontosnak. A mindenkori hatalomhoz való viszonyát illetően a tiszt legyen lojális, de nem lehet szervilis.”50 A többpárti (pluralista) demokráciában alapvető követelmény a politika és a hadsereg szétválasztása, valamint a katonák pártsemlegessége. Fontos, hogy a katona az Alkotmány és a törvényi előírásoknak megfelelően szolgálja a nemzet katonai védelmének magasztos ügyét. A rendszerváltás során ez a szubjektív feltétel a Magyar Néphadsereg állományának jelentős részénél megvolt. A Magyar Honvédség attól lett „a magyar nemzet hadserege”, hogy - minden külső kényszer vagy befolyás nélkül - csakis a nemzet Alkotmányának és törvényeinek betartására, a haza fegyveres védelmére esküdött föl. Tévesnek ítélem meg Göncz Árpád - Kárpáti Ferenc kitüntetése kapcsán kinyilvánított - véleményét, mely szerint „vezérezredes úr nélkül honvédségünk nem lenne Honvédség”. Ez nem más, mint a személyiség történelmi szerepének eltúlzása a honvédség teljes személyi állományának többsége által képviselt demokratikus értékrendjével szemben. A honvédség arculatát nem az élén álló egyszemélyi vezető, hanem az államberendezkedés, annak katonai doktrínája és honvédelmi politikája határozza meg, és a demokratikus érzelmű, pártsemleges hivatásos állomány biztosítja. A végbemenő reformok folyamán a Magyar Néphadsereg az által lett „nemzeti”, hogy: megszűnt egy külföldi hatalom, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés katonai szervezetének diktátuma; a hadsereg nemzeti alárendeltségbe 50 Lőrincz Kálmán: Menetben. Bp., 2009, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 51. 313
