Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 2. kötet - RETÖRKI könyvek 28/2. (Lakitelek, 2017)
XIII. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Tábori Lelkészi Szolgálat újjászervezése
A Tábori Lelkészi Szolgálat újjászervezése Vajon a marxista-ateista ideológia eszmei alapjain felépülő társadalomban hogyan szocializálódhatott az egyén abban az elfojtott vallási közegben? A polgári értelemben vett lelkiismeret és a vallási értelemben vett lelkiismeret - véleményem szerint - nem hozható egy nevezőre. Az egyénben kialakult vallási lelkiismeret - véleményem szerint - nem a pártállami társadalomtól örökölt, nem annak ráhatásaként alakult ki a szubjektumokban, hanem a vallásos családi környezetben való szocializáció révén. A vallási közösség (csoportidentitás) az, amely meghatározza az egyén vallási lelkiismeretét és vallási identitását. Ezt a diktatórikus társadalmi közeg leginkább elfojtja, mint sem fejlesztené. Ez az elfojtott vallási identitás vezetett a fegyveres szolgálat megtagadásához. Az anyagból is kiderül, hogy: „Tényként kell elfogadnunk, hogy az egyén kötelezettségeivel akkor azonosul könnyen, ha azok meggyőződésével találkoznak. Jogi kifejezéssel élve ilyen esetben beszélhetünk önkéntes jogkövető magatartásról.” Márpedig az emberre ráerőltetett marxista világnézetet el nem fogadó embernek párt iránti elkötelezettsége sok esetben nem párosult az egyén meggyőződésével. Az iromány szerint „a közösség fennmaradása - a többi egyén védelme - érdekében az egyéni cselekvéseket jogi normákkal szabályozza, így azokban az esetekben, amikor a közösségi elvárás eltér az egyén meggyőződésétől (vagy azzal gyökeresen szemben áll) a jogkövető magatartás csak kényszer útján, végső esetben szankcionálással realizálható.” A vallási meggyőződés a pártállamban gyökeresen szemben állt a „közösségi elvárásokkal”, ezért a vallást kényszerrel és szankcionálással szorították vissza. Ez mutatkozott meg abban az esetben is, ha kitudódott, hogy a hivatásos katona templomban esküdött örök hűséget leendő házastársának, vagy a született gyermekeit megkeresztelte, netán templomba járt, akkor a pártállam a kényszerítés eszközét alkalmazva, különböző szankciókat helyezett kilátásba. Ilyenkor, mint ahogyan azt a tanulmány is írja, „amennyiben a szankciók súlyosak, olyan cselekvésre kényszerítik az egyént, amelyek következtében önmagával való meghasonulásra, identitásának feladására kényszerül”. A szankciók pedig nem enyhébbek voltak, mint a hadseregből való eltávolítás, sőt a társadalom más szféráiban történő előrehaladásának megakasztása volt. Ezért a hivatásos állomány a vallási identitását titkolta, a vallás gyakorlását pedig felfüggesztették. A fegyver nélküli katonai szolgálat egyik megoldásra váró kérdése a szolgálat időtartama körül forgott. 271
