Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 2. kötet - RETÖRKI könyvek 28/2. (Lakitelek, 2017)
XIII. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Tábori Lelkészi Szolgálat újjászervezése
Dr. Mészáros Gyula A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában II. A koalíciós kormányzás időszakában a végrehajtó hatalom célja még az állam és az egyház elválasztása, a felekezeti egyenjogúság biztosítása, valamint az egyházak szabad működésének lehetővé tétele volt. A pártállam azonban az egyházakkal - közülük is, híveik számaránya miatt, a katolikus egyházzal - szemben kíméletlen harcot indított. Valamennyi egyház megsemmisítésére vagy legalábbis működésük ellehetetlenítésére törekedett. A kommunista ideológia és doktrína a kereszténység és a hagyományos vallás helyett a kommunista ideológiába vetett hitet hirdette. Az új ideológia a - hagyományos vallási hagyományokkal merőben ellentétes - tudományos szocializmus, az államilag meghirdetett ateizmus lett. Az alternatív ideológiákat nem tűrő pártállami hatalom legádázabb ellensége Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, hercegprímás, 1948. december 26-ai letartóztatását követően pedig a „klerikális reakciót” képviselő katolikus egyház volt. A hatalomtól független, külföldi kapcsolatokkal is rendelkező egyházakat a materialista-ateista világnézetet képviselő pártállami hatalom a népi demokrácia ádáz ellenségének tekintette annak ellenére, hogy az 1949. évi XX. törvény, a „sztálini” magyar Alkotmány bizonyos látszatjogokat biztosított. Ezek közé tartozott az a szűkszavú 54. § (1 és 2) bekezdésének megfogalmazása, hogy: „A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát.” Az Alkotmány „a lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól”. Az Alkotmány ugyan egy sor demokratikus alapjogot, így a gyülekezés, a szólás, a vallás szabadságát biztosította, de azoknak, akik éltek e jogukkal, hátrányos megkülönböztetésben volt részük. A „klerikális reakció” elleni harcban Rákosi az egyház és a népköztársaság viszonyának rendezését az egyházak ellen indított kíméletlen harcban és legfőbbképpen a katolikus egyházzal való leszámolásban látta, de hajszát indított a protestáns és zsidó egyházakban megbújó „reakciós irányzatokkal” szemben is. A katolikus egyház megtörése érdekében minden lehetséges eszközt bevetett. Fegyvertárába tartoztak olyan sajátos zsaroláson alapuló kompromisszumos „megoldások”, amelyek révén a népi hatalom klerikális ellenségeit kegyetlenül és erőszakkal félreállítja vagy fizikailag megsemmisíti, vagy támogatását helyezi kilátásba a néphez hű alsópapság azon elemei számára, akik püspökeikkel szemben is kiállnak a béke ügye és a népi demokrácia mellett. Cserébe a Szentszéktől való teljes izolációt követelt. A békepapi mozgalom létrehozása és egyes püspökök elleni atrocitások végül 260
