Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
I. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Magyar Néphadsereg a pártállamban
A Magyar Néphadsereg a pártállamban proletárdiktatúra hadseregét - mint ahogy az egész proletárdiktatúrát - a jól működő pártszervezetek és pártpolitikai apparátus jellemzi.” A hadseregben dolgozó kommunisták feladata lett „mindenütt visszautasítani az ellenforradalom által sugalmazott nézeteket, melyek a régi hibák elleni harc címén vagy másként, a pártszervezetek és a politikai munka ellen irányulnak”. Ezért a hadseregben jól működő pártszervezetekre és kinevezett politikai apparátusra van szükség, ahol a pártszervezeteket a választott pártszervek irányítják. E célból létrehozták a magasabb egységek és intézmények pártbizottságait és a Magyar Szocialista Munkáspár Néphadseregi Bizottságát. Az Ideiglenes Intéző Bizottság megbízásából - dr. Münnich Ferenc aláírásával - kiadott „Irányelvek a honvédség politikai szervei és pártszervezetei részére” című dokumentum102 alapján a pártszervezetek kikerültek a politikai helyettesek felsőbb irányítása alól. A párt Politikai Bizottsága 1957. november 12-én módosította a február 11-én elhamarkodva kiadott Irányelveket. „Az MSZMP KB PB határozata a Magyar Néphadsereg pártszervezeteinek és politikai szerveinek működésére vonatkozó irányelvek módosítására” című103 dokumentum szükségesnek tartotta kimondani, hogy: „a politikai helyettesek egyben pártfunkcionáriusok is”, mivel ők a „marxizmus-leninizmus alapján dolgoznak, és fő feladatuk a pártszervezetekkel szorosan együttműködve harcolni a párthatározatok végrehajtásáért”. A korábban érvényben levő „Irányelvekben” foglaltakkal ellentétben megengedte a parancsnoki beosztású „elvtársak” bírálatát a pártszervezetekben104 azzal, hogy a parancsnok parancsai és utasításai továbbra sem bírálhatók. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy ez a kevesek fegyvere volt. Aki - akár pártszerűen is - bírálni merte az egyébként politikai (párthű) tényezőként tartott parancsnoki beosztású személyeket, az nem sok jóra számíthatott a jövőjét 102 HL. MN VIII.2 HM T 18. d. Kimenőszám: 051/1957 103 MOL M-KS 288. f. 5/49 ő. e. 77. 104 A helyzet persze nem volt ilyen egyszerű. Aki a parancsnokot akár a párton belül bírálta, azt általában különböző hátrányok érték. E sorok írója is tapasztalta ezt a nem éppen egyedi jelenséget 1963-ban, hogy milyen ellenséges hatást váltott ki, amikor az ún. „szabad pártnapon” az egyik parancsnokot - túlkapásai miatt - az általa vezetett teljes állomány nevében megbírálták. A parancsnok a bíráló személlyel szemben más úton vett elégtételt. Az alulról jövő bírálat elfojtása miatt a parancsnokok hibái a magasabb pártszervekhez el sem juthattak - s Bokor Imre szófordulatával élve -, így uralkodhattak szabadon a Magyar Néphadseregben a „kiskirályok mundérban”. 47
