Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
IV. fejezet - Dr. Helgert Imre: Félelmek és remények, a szükségállapot (katonai diktatúra) bevezetésének abszurditása
Félelmek és remények... Az átszervezések, fiatalítások során beosztásba helyezett vezetők (parancsnokok) kivétel nélkül főiskolai és egyetemi (katonai akadémiai) végzettségűek, szuverén módon gondolkodva képesek voltak a politikai folyamatokban tájékozódni, a párttól (MSZMP) független véleményt kialakítani. Okkal kimondható, a Magyar Néphadsereg parancsnoki karát értékválasztása alapján, ami a nemzet érdekeinek megfelelően az alkotmányos rend védelme volt, nem lehetett volna bevonni - s így a vezetésük alatt levő szervezeteket sem - egy szükségállapot (katonai diktatúra) bevezetésében történő közreműködésre. A Magyar Néphadsereg nélkül pedig a Munkásőrség és a rendőrség (a Belügyminisztérium) erői - még, ha ilyen irányú szándék lett volna is - sem tudtak volna a belpolitikai folyamatokba erővel beavatkozni, szükségállapotot bevezetni és fenntartani. Grósz Károly és támogatói, az 1956-os forradalom leverésére emlékezve, tudatában lehettek, hogy hatalmas kockázata lenne a polgárháborús állapotok kiprovokálásának. Azzal is egészen biztosan tisztában voltak, erőszak alkalmazása nem egyeztethető össze a gorbacsovi peresztrojkával, így a Szovjetunió részéről sem elvi, sem gyakorlati támogatást nem várhatnak. Emellett egy erőszakos akció várható következménye a nemzetközi elszigeteltség, ami együtt jár az ország fizetésképtelenné válásával, s ez együtt a gazdaság ösz- szeomlásához, káoszhoz vezetett volna. Végül azt is mérlegelni kell, hogy Mark Palmer amerikai nagyköveten keresztül az MSZMP vezetői megkapták a „menlevelet”: „Egyesek arra ösztönözték (Grószt - H. E), hogy alkalmazzon erőt a változások megakadályozása érdekében, de szerencsére az erőszak ösvényét kikerülték, némiképpen talán azért is, mert mi személyesen Grósz úrnak és több más, a biztonságért illetékesnek a tudomására hoztuk, hogy mi lenne a következménye egy ilyen típusú beavatkozásnak. [...] Kritikus időszakban, ellenzéki vezetők ösztönzésére biztosítottam arról, hogy sem őt, sem a hozzá hasonló vezetőket nem fogják bebörtönözni vagy üldözni később sem.”105 Minden tényt mérlegelve, levonhatjuk a következtetést, az MSZMP erre hajlamos vezetése és a szélső balos csoportok rendszerváltó folyamatokkal szembeni erőszakos fellépésének mind a belső, mind a külső feltételei hiányoztak, amivel Grósz Károly is tisztában volt. így a főtitkár különleges állapot bevezetésével összefüggésben tett nyilatkozatait leginkább csak az elvbarátainak tett gesztusainak, semmint valós szándéka kifejezésének értékelhetjük. 105 Bodzabán István - Szalay Antal (szerk.): i. m. 19. o. 337
