Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
IV. fejezet - Dr. Helgert Imre: Félelmek és remények, a szükségállapot (katonai diktatúra) bevezetésének abszurditása
Félelmek és remények... szól a rendfenntartási feladatokról az elemi csapások, ipari katasztrófák, tömegszerencsétlenségek esetén is. A javaslat szerint Budapesten egy háromszázados és három kétszázados zászlóaljat, ezen túl különböző szerveztek állományából nyolc századot (ösz- szesen 17 század); minden megyeszékhelyen kettő, Miskolcon négy századot (összesen negyven század); továbbá vidéken egy-három százados egységeknél egy-három szakasz erőt; négy-hat századból álló zászlóaljaknál egy-kettő századot kellett volna megszervezni. Egy karhatalmi század 121-123 fő volt; a fegyverzet a már rendszeresített gépkarabélyokból (géppisztoly) géppuskákból és pisztolyokból állt. így az összesen 150 század a Munkásőrség erőinek egyharmadát foglalta volna magába. A budapesti erő, figyelembe véve a 17 századot, kettőezer fő lett volna! Az április 10-én megtartott értekezlet Borbély Sándor országos parancsnok döntését a következőképen rögzíti: „Összhangban a korábbi elgondolásainkkal, semmi nem indokolja a párt állásfoglalására, illetve a kormány döntésére való várakozást, elvégzendő feladataink halogatását.!...] A feladatunk az volt, hogy az egységek köréből jelöljünk ki mintegy 150 századnyi erőt, amelyek a rendőrség és hadsereg kijelölt alakulataival és szervezeteivel együttműködve alkalmasak karhatalmi, rendfenntartói és tömegoszlatási feladatokra.”77 Mivel a parancsnoki döntés úgy fogalmaz, „feladatunk az volt”, egyes kutatók vélelmezik, a Munkásőrség országos parancsnokának gyors döntése mögött esetleg az ekkor már csak főtitkári feladatokat ellátó Grósz Károly állhatott. Ez természetesen elképzelhető. Ugyanakkor arra is rá kell mutatni, hogy bár a parancsnoki döntés utal a rendőrség és a hadsereg erőivel történő együttműködésre (karhatalmi „Együttműködési Tervek” ismertetése alapján ezt tudjuk), nincs nyoma annak, hogy a rendőrségben és a Néphadsereg szerveinél egyidejűleg foglalkoztak volna újabb karhatalmi erők kijelölésével. Annak sincs nyoma, hogy a Munkásőrség „karhatalmi készenléti erői” bekerültek volna a megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányságok karhatalmi „Együttműködési Terveibe”. Itt tehát a Munkásőrség Országos Parancsnokságának önálló tervező munkájáról volt szó. A készenléti erők szervezése kapcsán számos kutató feltette a kérdést, e döntés esetleg egy puccs előkészítését szolgálta-e? „Az előterjesztésen és a határozaton kívül jelenleg nincs olyan elérhető irat, amely alátámasztja a 77 MNL OL MKS 295. f. 373. d. - A Munkásőrség országos parancsnokának döntése. 323
