Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
IV. fejezet - Dr. Helgert Imre: Félelmek és remények, a szükségállapot (katonai diktatúra) bevezetésének abszurditása
Félelmek és remények... A Munkásőrség A Munkásőrséget a köznyelvben a „párthadseregként” tartották számon, ami találóan kifejezi a lényeget. Az 1956-os forradalom leverését követőn az MSZMP-nek, legitimációja megerősítésére, szüksége volt egy polgári fegyveres karhatalmi szervezetre, ezért döntöttek 1957 januárjában a testület megszervezéséről. A határozat szerint a munkásőrség „a rendőrségnek segítséget nyújt a néphatalom, a rend, a békés építő munka védelmében”, biztosítja a gyárak és a szövetkezeti tulajdon védelmét. A munkásőrségbe a felvétel az MSZMP illetékes szerveinek jóváhagyásával történt. A munkásőr-kötelékek felhasználását az MSZMP illetékes bizottságának elnöke (megyei járási) engedélyezhette, míg szakmailag a testület együttműködött a területileg illetékes (megyei járási, városi) rendőrkapitányságokkal. A Munkásőrség szervezeti felépítésében a területi elv érvényesült. Legfelül a Munkásőrség Országos Parancsnoksága helyezkedett el (Budapest székhellyel). E szerv irányította az önálló egységeket, amelyek a budapesti kerületekben, megyeszékhelyeken Járásokban, városokban voltak. A Munkásőrség raj, szakasz, század, zászlóalj kötelékekre tagozódott. E forma mindig megmaradt a testület fennállása alatt. A Munkásőrség hivatásos és társadalmi állományra tagozódott. A társadalmi állomány főfoglalkozású munkahelye mellett vállalta az önkéntes szolgálatot a testületben (az ekkor kieső munkabérét azért megkapta). A társadalmi állomány ténylegesekre és tartalékosokra tagozódott. A ténylegesek ellátták az aktív szolgálatot, míg a tartalékosok már szolgáltak a testületben, felhasználásukra csak rendkívüli helyzetben (békében jelentősebb katasztrófa esetén, illetve háború esetén) került volna sor. Ezen állománycsoportokon kívül a szervezet rendelkezett pár száz fős polgári állománnyal is. A kezdeti idők után a Munkásőrséget fokozatosan bevonták a rendőrség munkájába, a rendőrökkel közösen járőröztek a közterületeken. A „karhatalmi feladatok megoldásáról”74 szóló, korábban ismertetett, 1971. évi Honvédelmi Bizottsági határozat a karhatalmi feladat ellátásában a rendőrök mellett elsősorban a munkásőrökkel számolt. A Munkásőrség 1988/89-ben húsz megyei (fővárosi) parancsnoksággal, százharmincöt egység-(zászlóalj) parancsnoksággal rendelkezett. 74 HL MN VIII.2 1948-1980 f. HB 5.d.-AHB 2/221/1971. sz. határozata a karhatalmi feladatok megoldásáról. 321
