Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
IV. fejezet - Dr. Helgert Imre: Félelmek és remények, a szükségállapot (katonai diktatúra) bevezetésének abszurditása
Félelmek és remények... rendelték (volna) ki a Néphadsereg erőit, a jóváhagyott „Együttműködési Tervben” foglaltak szerint. A Néphadsereg katonáit szervezetszerű kötelékben, saját parancsnokuk irányításával alkalmazták (volna) karhatalmi feladat végrehajtásakor. Megjegyezendő, a tömeg elleni fellépésre a néphadsereg szervezeteiből kötelék (raj, szakasz, század) kirendelése, a tárgyalt (1970-es évektől a rendszerváltásig) időszakban nem volt. A Magyar Néphadsereg karhatalmi alkalmazhatósága céljából a szárazföldi erők állományát, az általános kiképzés keretein belül, karhatalmi feladatok ellátására is felkészítették. Erre még 1971-ben hozott határozatában intézkedett a Honvédelmi Bizottság, szövegszerűen68 (a csatolt melléklet 15. pontja): „utasítja a honvédelmi minisztert, hogy az általános katonai kiképzés rendszerében készítse fel szárazföldi és hátországi alakulatait a karhatalmi, a lövész, kommendáns forgalomszabályozó csapatait, valamint a katonai főiskolák állományát a fegyveres biztosítási feladatokra.” Az ismertetésemből látható, a karhatalmi erők alkalmazásának jól kidolgozott rendszere volt, amit akár a rendszerváltó években is hatékonyan lehetett volna működtetni, amennyiben a „Grósz Károly lehetőségei” című részben ismertetett gátló tényezők nincsenek, és jóváhagyó döntések születnek. Mivel a jelen tanulmány a rendszerváltás időszakát tekinti át, talán segíti az olvasó tisztánlátását, ha egy-két dolgot még ismertetek a karhatalmi feladat kapcsán. A korabeli karhatalmi szabályzat megkülönböztetett békés jellegű, ellenséges hangulatú, de fegyver nélküli és ellenséges hangulatú fegyveres tömeget. Ezzel összefüggésben a tömegoszlatást három típusba sorolta a szabályzat. A Népköztársaság állami és társadalmi rendjének veszélyeztetésére, illetve megdöntésére irányuló belső ellenséges tevékenység, amelynek felszámolása karhatalmi erő bevetését igényli. Ez esetben a vélelmezett ellenséges tevékenység formái az „összeesküvő csoportosulás”, a „merénylő csoport” és az „ellenforradalmi lázadás.” A közrend és közbiztonság súlyos veszélyeztetése, amelynek felszámolásához karhatalmi erő kirendelése vált indokolttá. Ilyen lehetett a nagyobb létszámú, engedély nélküli csoportosulás, felvonulás; engedélyezett felvonulás, 68 HL MN VIII. 2 1948-1980. f. 5. d. A Honvédelmi Bizottság 2/221/1971. sz. Határozata a karhatalmi feladatok megoldásáról. 317
