Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
IV. fejezet - Dr. Helgert Imre: Félelmek és remények, a szükségállapot (katonai diktatúra) bevezetésének abszurditása
Félelmek és remények... A fenti gondolatsor ugyan jól hangzik, csak nem fedi a Kádár-rendszer második felében s így a rendszerváltás idején is meglevő gyakorlatot. Az összegzés az akkori külpolitikai folyamatok valós tartalmát és a hazai erőszakszervezetek valós működését is figyelmen kívül hagyja. Grósz Károly szerint „Gorbacsov budapesti látogatásakor [1986. június - H. I.] a szovjet vezetés jelezte, hogy új viszonyt, új kapcsolatrendszert akar kialakítani a szocialista országokkal. Tudtunkra adták, hogy nem kívánnak beavatkozni politikai döntéseinkbe, de nem is vállalják a felelősséget azokért a dolgokért, amik az országon belül történnek.”58 Bíró Zoltán, aki ezekben az időkben a szerveződő Magyar Demokrata Fórum (MDF) meghatározó politikusa volt, a következőképpen emlékezik a szovjet nagykövettel folytatott egyik beszélgetés tartalmára: „Megkérdeztük tőle, hogy egy rendszerváltás esetén milyen szovjet magatartás várható Moszkvától és az itt állomásozó szovjet katonai egységek részéről. Azt a kérdést is felettük, hogy amennyiben itt a rendszerváltoztatás az MSZMP vereségével végződne, valamilyen módon beavatkoznának-e. Mi tudtuk, hogy ez a kérdés szónoki, de kötelességünk volt feltenni. Sztukalin59 határozottan azt válaszolta: bármi történik Magyarországon, nem fognak beavatkozni, pláne nem katonai eszközökkel. Ez hihető volt, hiszen egy szovjet katonai beavatkozás 1988-ban szétrombolta volna az egész gorbacsovi politikát.”60 Nos, a két politikus visszaemlékezése talán megfelelően bizonyítja, ha léteztek volna egyeztetett „vészhelyzeti” forgatókönyvek, azok ütköztek volna a gorbacsovi külpolitikai törekvésekkel. A belbiztonsági „vészhelyzet” kezelésére a Belügyminisztérium karhatalmi tervei szolgáltak, s annak működtetése évtizedek alatt kiforrott rendben történt. Ennek napra készen tartása nem tartozott az MSZMP apparátusának hatáskörébe, legkevésbé a „párt első emberének” a feladataiba. A karhatalmi Együttműködési Tervekben foglaltak végrehajtása a magyar fegyveres erők és rendészeti szervek feladata volt, így e téren nem is volt egyeztetés a szovjetekkel. A karhatalmi feladat végrehajtása összefügg az erőszakszervek létével, így például az 1921-ben megjelent szolgálati szabályzat megfogalmazásában 58 Bodzabán István - Szalay Antal (szerk.): i. m. 71. 59 Sztukalin, Borisz Ivanovics a Szovjetunió Magyarországra akkreditált nagykövete (1985— 1990). 60 Bodzabán István - Szalay Antal (szerk.): i. m. 128. 313
