Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
IV. fejezet - Dr. Helgert Imre: Félelmek és remények, a szükségállapot (katonai diktatúra) bevezetésének abszurditása
Félelmek és remények... [a testület, vagyis a Politikai Bizottság tagja volt Pozsgay Imre és Németh Miklós is - H. I.], hanem sokkal szűkebb körben, mert minden kiszivárgott az amerikai nagykövetségre és az ellenzékhez. Mi világosan megfogalmaztuk a tervezetben: ha kívülről ér bennünket fegyveres támadás, akkor fegyverrel válaszolunk, ha belülről intéznek fegyveres támadást a rendszer ellen, akkor is fegyvert használunk. Akkor nem használunk fegyvert a rendszer megmentése érdekében, ha nincs fegyveres támadás. Ennek forgatókönyvét dolgoztuk ki, hogy milyen intézményeket, főbb közlekedési csomópontokat kell megszállni, és hogy fel kell függeszteni a demokratikus intézmények működését. Ezt a tervet azért nem alkalmaztuk, mert a rendszer megdöntésére nem irányult fegyveres támadás. Bár többen is rá akartak venni, jöttek hozzám: Karcsikám, csináljon már valamit, lőjünk, mert a hatalomról van szó. Közöltem velük, hogy szó sem lehet róla.”53 Ismerve a fegyveres erők és testületek alkalmazásának törvényi követelményeit, az Elnöki Tanács és Minisztertanács lehetőségeit, a Honvédelmi Bizottság feladatrendszerét, nehéz koherens döntési és cselekvési mechanizmust felfejteni a pártfőtitkár szavaiban. A nyilatkozat inkább a balos kemény magnak szóló önigazolás, „mi készültünk a munkáshatalom megvédésére, de”, mint valóban megvalósult tervezőmunka ismertetése. Tudjuk, a rendkívüli állapottal összefüggő törvényi kidolgozó munkára még miniszterelnökként, HB elnöki minőségében intézkedett Grósz Károly. A Németh-kormány időszakában vélhetőleg e kérdéssel már nem foglalkoztak, legalábbis olyan irat eddig még nem került elő, ami e munka folytatására utalna. Azt is tudjuk, hogy hatályos törvények voltak, amelyek szerint külső fegyveres támadás elhárítása a néphadsereg, míg az állam- és közbiztonság védelme (belső fegyveres támadás megakadályozása, felderítése, felszámolása) a Belügyminisztérium feladata volt, amelyben erők elégtelensége esetén a Néphadsereg szervezetei is segítettek volna. Erre adott esetben az Elnöki Tanácsnak kellett volna megállapítania az „állam biztonságát súlyosan fenyegető veszélyt”, vagy a kormánynak (Németh Miklósnak) kellett volna intézkednie, így e kérdésben nem volt mit tervezni, pontosítani, kidolgozni. A „demokratikus intézmények működésének felfüggesztésére” a hatályos törvények lehetőséget biztosítottak (ismertettem), de bevezetésre javaslatot miniszterelnökként Grósz sem terjesztett elő kormányának (ilyen napirendet 53 Bodzabán István - Szalay Antal (szerk.): i. m. 113. 309
