Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
IV. fejezet - Dr. Helgert Imre: Félelmek és remények, a szükségállapot (katonai diktatúra) bevezetésének abszurditása
A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában I Dr. Helgert Imre lépésének értékelni. A Magyar Néphadsereg a rendszerváltó években még olyan katonai képességekkel rendelkezett (harci helikopter, gépesített és harckocsi dandárok), ami biztosította volna a főváros fontos létesítményeinek, közlekedési csomópontjainak gyors lezárását, ha az Elnöki Tanács vagy a kormány a hatályos jogszabályok alapján „rendkívüli intézkedések” korlátozott vagy teljes körű bevezetését rendeli el, egyben a miniszterelnök a Néphadsereg erőinek felhasználására is intézkedik. A Nemzetközi, Jogi és Közigazgatás-politikai Bizottság és a különleges állapot terve A Honvédelmi Bizottság döntései és azokat kiváltó folyamatok áttekintése után nézzük meg Grósz Károly működésének utolsó - MSZMP főtitkári - időszakának témánk szempontjából fontos elemeit. Az MSZMP ajánlására 1988. november 24-én az Országgyűlés felmentette a miniszterelnöki beosztásból Grósz Károlyt, és helyére megválasztotta a fiatal (40 éves) Németh Miklóst - a párt korábbi gazdaságpolitikai titkárát - miniszterelnöknek. Grósz Károly mentesülve az állami feladatok alól, immár csak az MSZMP sorainak rendezésére koncentrálhatott. Látszatra, szabadulva a kormányzati teendőktől, magabiztosabban tudott foglalkozni a belpolitikai kérdésekkel, a későbbi történések viszont azt mutatták, lényegesen vesztett hatalmi súlyából, szűkítette saját maga és pártja cselekvési lehetőségét. Grósz életében mérföldkő volt az 1988. november 29-én a Sportcsarnokban elmondott, elhíresült beszéde, amelyben a fehérterror visszatértét vizionálta. Ezzel utalt 1919/1920-ban Horthy Nemzeti Hadseregének fellépésére, a fehérterrorként jellemzett időszakra, s így közvetve, a pártkáderek és baloldali emberekkel történő véres leszámolást vetítette előre. Grósz beszédéről később ezt nyilatkozta: „Ami azt a kérdést illeti, hogy milyen meggondolásból született a sportcsarnoki beszéd, ennek oka prózaibb. Akkor (november 29-én) már nagyon sokan tudtuk, hogy a párt szétesése elkerülhetetlen lesz. A beszéd csupán arra vállalkozott, hogy jelezze, egy rendszerváltozás milyen veszélyeket rejt magában. Ha úgy tetszik, ez egy figyelmeztetés volt.”40 A főtitkár beszéde volt az egyik tényező, ami kiváltotta a kortársak gyanakvását, s ezért vélelmezték sokan azt, Grósz talán készült az erő alkalmazására. A bizalmatlanságot indukáló másik tényező, a Grósz által 1988. 40 Tőkés Rudolf: i. m. 300. 300
