Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
Kelemen József: Bevezető
Bevezető Az időszakot jól jellemzik Für Lajos akkori honvédelmi miniszter szavai: „A tárca új vezetői a kormányzati, a közigazgatási munkában járatlanul, katonai kérdésekben csaknem felkészületlenül fogtak hozzá teendőikhez.” A közigazgatási gyakorlattal természetesen nem csak a honvédelmi tárca vezetői nem rendelkeztek, hanem a kormány jó része sem. A rendszerváltoztatás honvédségi történéseinek feltárása során nem kerültük meg az úgynevezett kényes témákat. A kötetben elemzett események, a szerzők levéltári dokumentumok alapján kialakított véleményét tükrözik, a teljesség igénye nélkül. A munkát a független Magyar Honvédség megváltozott biztonsági környezetben formálódó szervezetének, feladatának, küldetésének áttekintésével zártuk. A Magyar Honvédség - eredetileg 1995-től tervezett - további átalakításának és történetének feldolgozása a jövő kutatóira hárul. Záró gondolatként szükségesnek tartom, hogy szóljunk - a politológusok és kutatók által is fejtörést okozó - rendszerváltoztatás és rendszerváltás tartalmi felfogásáról A tanulmánykötetben tárgyalt időszak megjelölésére a rendszerváltoztatás és a rendszerváltás fogalma egyaránt használatos. Úgy vélem, e mű keretében nem tisztünk annak eldöntése melyik fejezi ki jobban a folyamatok lényegét. Előttem is ismert Antall József megfogalmazása, aki szerint: „A magyar ember lovat vált, nem rendszert.” Álláspontunk szerint a rendszerváltoztatás fogalma alatt azt a folyamatot értettük, melynek során kimondható, hogy megtörtént a rendszer alapjaiban történő megváltoztatása, vagyis bekövetkezett a rendszerváltás, ami az átment végét, mint tényszerű eseményt, a társadalom alapjaiban történő megváltoztatását jelentette. A Néphadseregben végbement rendszerváltoztatás, mint folyamat, döntések sorozatának az eredménye volt, amely nem feltétlenül esett egybe a társadalomban végbement változásokkal, de azokkal mindvégig összhangban volt. A honvédség résztvevője volt a rendszerváltoztatásnak. A haderő nem sodródott a politikai eseményekkel, személyi állománya a felső vezetéstől a legalsóbb szintekig - nem csak érdekelt volt a rendszerváltoztatásban, hanem részese is volt, és teljes felelősségének tudatában cselekedett, mindvégig megtartva intaktságát és a honvédelem ügye iránti elkötelezettségét. Lőrincz Kálmán vezérezredes korábban idézett megfogalmazásában is megerősítette, hogy „a hadseregben végbemenőfolyamatok összhangban voltak a társadaloméval.” 13
