Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)

I. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Magyar Néphadsereg a pártállamban

A Magyar Néphadsereg a pártállamban

1962-től folyamatosan alakultak a rakétacsapatok: az „5. önálló harckocsiezred” fedőnévvel szereplő, atom- és vegyi töltet alkalmazására képes, tapolcai hadműveleti-harcászati rakétadandár,343 majd a harckocsi és a gépkocsizó lövész hadosztályok hadrendjében „harckocsi felderítő zászlóalj” fedőnévvel a hagyományos töltettel rendelkező harcászati rakétaosztályok. Az 1960-as évek közepén létrehozott két gépkocsizó lövész hadosztály bázisán megalakult Cegléden a 3. hadtestparancsnokság. A főparancsnokság tartalékaként megkezdték a 15. kiképző gépkocsizó lövészhadosztály szervezését.344 A Magyar Néphadsereg 1957. januári, mintegy 43 ezer főt számláló létszáma 1959-re elérte a 85 ezer főt, 1961 novemberére pedig 92 500 főre emelkedett. A parancs értelmében az 5. hadsereg és az 1. honi légvédelmi hadosztály az EFE alárendeltségébe került. 1962 végére befejeződött az 5. összfegyvememi hadsereg - 4., 7., 8., 9., 15. gépkocsizó lövész- és a 11. páncéloshadosztály, valamint a hadsereg közvetlen fegyvernemi magasabb egységei - teljes feltöltése és a Délnyugati Front alárendeltségébe helyezése.

A hadsereg közvetlen és az alárendelt csapatok, valamint a 3. hadtest és alárendelt csapatai korszerű tüzérséggel, magas páncélelhárító képességekkel rendelkeztek. A vizsgált időszak végére a szárazföldi csapatok mintegy 1300 db különböző (T-34, T-54, T-55, T-55A, T-72) típusú harckocsikkal, mintegy 2200 db (FUG, PSZH, PSZH-M, BMP-1 típusú) páncélozott gyalogsági és harcjárművekkel rendelkeztek, amelyek jelentősen növelték a hadsereg tűze- rejét, páncélvédettségét és mozgékonyságát. Az MN összlétszáma az 1970. évi 113382 béke, illetve 277434 fő háborús létszámról 1980-ra 120613, illetve 303 409 főre emelkedett, majd 1985 végére, a VI. ötéves terv befejezésekor a

343 A Magyar Néphadsereg nem rendelkezett a hordozó eszközökhöz atomfejekkel. Azt a szovjetek adták volna át a háború megkezdésekor. Azt azonban, hogy ezeket az atomfejeket hol tárolták, szovjet vagy magyar területen, azt még a magasabb beosztásban levő katonák sem tudták. A pilóták - így magam is - többször repültek Nagyvázsony közelében, s a levegőből láthattunk az erdő sűrűjében egy titokzatos szovjet létesítményt, de csak találgatni tudtuk, hogy vajon mit rejt magába az a magas, nagyméretű, szürkés építmény. Csak a rendszerváltást követően derült fény arra, hogy ott tárolták azokat az atomfejeket, amelyek magyar területről kiindulva, szovjet és magyar hordozóeszközök (repülőgépek és rakéták) szárnyán nyugati, délnyugati irányba hagyták volna el az ország légterét.

344 Okváth Imre: A magyar hadsereg háborús haditervei, 1948-1962, 44. Hadtörténelmi Közlemények, 119. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2006). Arcanum Adatbázis Kft.

http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/arcanum/HadtortenetiKozlemenyek_2006/adatok. html Letöltés: 2016.08. 30.

137