Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
I. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Magyar Néphadsereg a pártállamban
A Magyar Néphadsereg a pártállamban visszaverése és a szárazföldi csapatok légi oltalmazása honi területen az ellenség csapásai ellen. A vadászrepülők túlélésének biztosítása érdekében fel kellett készülni arra, hogy még az ellenséges csapásmérő kötelékek beérkezése előtt felszálljanak, biztosítva a repülőgépek az ellenség csapásai alóli kivonását. Ennek biztosítására készültek el a repülőgépek egyidejű emelésének, vagyis a csapás alól történő kivonásának terve a vadászrepülő ezredeknél, amely mintegy 7-8 perc alatt lehetővé tette a repülőterek elhagyását.317 Az első harcfeladatok végrehajtását követően a repülőgépek számára biztosítani kellett a leszállást az akkorra már minden bizonnyal megrongált anyarepülőtéren kívüli körzetekben. Ezt a füves fel- és leszállómezővel rendelkező ún. hadműveleti vagy manőver repülőterek hálózata biztosította volna a katonai vezetés elképzelése szerint. Nyíltan meg kell mondani, hogy a nyugati felderítés tisztában volt ezek elhelyezkedésével, és már az első csapásokat követően használható repülőterek nélkül maradtunk volna. Hogy ki és hova szállt volna le, vagy ki hogyan fejezte volna be első harci küldetését, azt csak a Jóisten tudta volna megmondani. Sejtésem azért van róla. A magyar repülőcsapatok egy atomháborúban feltehetően már az első bevetés után elvesztették volna harc képességüket, nem beszélve arról, hogy az atomfelhők radioaktív sugárzása elleni védelemmel nem rendelkező pilóták egy részének harcképtelenné válása előre prognosztizálható volt. Az atomrobbanások következményeitől védtelen pilóták egymásnak gyakran tették fel azt a morbid kérdést, hogy „mit csinálsz, ha repülés közben meglátod az atombomba villanását?”. Az erre adandó jó válasz pedig a következő volt: „Nyisd ki tágasra a szemed, jól nézd meg, mert ilyet soha többé nem látsz.” Feltétlen írnom kell azokról az esztelen költekezésekről, az ország pénzét felelőtlenül két kézzel szóró katonai parancsnokok ténykedéséről, amelynek célja a repülőtereken levő repülőgépek „csapásvédettségének” fokozása volt. 1968-tól a nemzetközi feszültség egyre nőtt (Vietnam, Közel-Kelet), a háborús hisztéria tetőfokára hágott. A katonai vezetés a NATO, nyugatnémet és az amerikai imperializmus erőitől való félelmükben, az 1969-es és 70-es években kiépítették az úgy nevezett „RP -69” és „RP-70” objektumokat318 a dunántúli, 317 Ezt az „ezred repülőgépeinek együttes emelésének tervét” elsőként e sorok írója készítette el a pápai repülőezrednek, és a gyakorlatban is sikeresen kipróbálták, végrehajtották. 318 1968. 06. 11-én a VK és az OLP munkaértekezletén döntöttek a repülőterek műszaki védelmével kapcsolatosan. A terv szerint a repülőtéren földsáncban egy repülőszázad, reptéren kívüli földsáncban két repülőszázad részére elkészültek a védett objektumok 125
