Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
Kelemen József: Bevezető
Bevezető Ezzel a honvédségre való közvetlen politikai ráhatás — a többpárti parlamenti demokráciákhoz hasonlóan - megszűnt. E folyamattal a tanulmányok is foglalkoznak. Természetesen az 1989. december 1-jén kihirdetett döntéseket is lépések sora előzte meg. Az akkor hazánk életét irányító, „uralkodó egypárt”, az MSZMP Központi Bizottsága, az 1989. február 10-11-ei ülésén már világosan látta, hogy a jövőben a többpárti demokrácia elkerülhetetlen, amikor kimondta, hogy: „Az MSZMP álláspontja az, hogy a demokratikus hatalomgyakorlás a társadalom által ellenőrzötten a közvetlen és képviseleti demokrácia révén, a többpártrendszer keretei között érvényesüljön.” A levéltári adatok szerint, már márciusban vezető beosztású tisztek és tábornokok - a honvédelmi miniszter vezetésével - tanulmányúton jártak Finnországban. Ezt követően született meg a döntés - amelyet az új Alkotmány is megalapozott - a finn haderőhöz hasonló modell kialakítására. Amennyiben fel akarjuk tárni a rendszerváltoztató években a honvédségben végbemenő folyamatokat, az összehasonlítás érdekében célszerűnek tartottuk a pártállami Magyar Néphadsereg működésének ismertetését, amelyet a tanulmánykötet adekvát módon tükröz. A rendszerváltoztató évek Magyar Néphadserege illetve Honvédsége kapcsán Lőrincz Kálmán vezérezredes, akkor már, mint a Magyar Honvédség parancsnoka, 1990 tavaszán úgy fogalmazott, hogy: „...a hadseregben végbemenő folyamatok összhangban voltak a társadaloméval. A hadsereg betöltötte azt a szerepét amivel a korábbi kormányfő az előző vezetői értekezleten minket megbízott: legyünk stabilizációs tényező ebben a társadalmi folyamatban anélkül, hogy beavatkoznánk mindabba ami hazánkban történik. En úgy érzem ez a tiszti kar, ez a parancsnoki gárda és a hadsereg, a honvédség teljesítette ez irányú kötelezettségét. Megőrizte intaktságát, miközben történelmi változásokat élt meg saját soraiban, saját szervezetében is, felemelt fejjel becsülettel teljesítette kötelességét.” Sajnálatos módon a rendszerváltoztatás folyamatait elemző munkák e történelmileg is jelentős ténnyel nem foglalkoznak. Kimondhatjuk, hogy a haderő intaktságát a haderőben zajló belső folyamatok alapozták meg. Adódik hát a kérdés, milyen is volt a rendszerváltoztatás időszakának hadereje, milyen
