Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)

I. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Magyar Néphadsereg a pártállamban

A Magyar Néphadsereg a pártállamban

Volt azonban kirívó eset is. A Hódosán Imre parancsnoksága alatt álló gyalogezred (Kiskunfélegyháza), Gyurkó és Mikes vezérőrnagyok hűek maradtak a sztálinistákhoz. Sőt Hódosán Imre november 4-én egyenesen felajánlotta a szovjet katonai hatóságoknak, hogy ezredével csatlakozna a szovjet csapatokhoz, és részt venne a magyar nép forradalmának leverésében. A szovjet hatóságok azonban ezt a gyalogezredet is éppen úgy lefegyverezték, mint a szabadságharcosokat. „A fegyverletétel megrázó, szörnyű élmény volt számunkra...”251

A Deutsche Soldaten Zeitung 1958. februári számában megjelent írás252 a következőképpen értékelte a Magyar Néphadsereg 1956-os tevékenységét: „A magyar néphadsereg a felkelésig 43 aktív tábornokkal rendelkezett. [...] A magyar néphadsereg vezetői, tábornokai és törzstisztjei egyöntetűen gyászosan csődöt mondtak: Bata vezérezredes, honvédelmi miniszter, első helyettese Janza altábornagy és Kovács István vezérőrnagy. Bata a helyett, hogy parancsot adott volna a tüzelésre, formálisan zokogott segédtisztjének vállára borulva, Janzát és Kovácsot a nép lelkesedése annyira magával ragadta, hogy elfelejtették múltjukat, és maguk is ’forradalmárokká’ váltak. Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy a kecskeméti és székesfehérvári hadtest- parancsnokok, Gyurkó és Mikes vezérőrnagy, hűek maradtak Moszkvához. A többi tábornokok elbújtak, néhányan hirtelen ’súlyos betegek’ lettek, ismét mások felfedezték honfiúi szívüket. A legtöbb kommunista „lampaszhordó” arra törekedett, hogy valahogyan túlélje a nehéz időket.”

November 4-e után a szovjetek több mint 35 tábornokot és mintegy 2000 tisztet és tiszthelyettes hurcoltak el Kárpát-Ukrajnába, egyenesen lefejezték a Magyar Néphadsereget. A forradalomban aktívan részt vevő alakulatokat feloszlatták, a hadsereg hivatásos állományát hazaküldték.

A repülőcsapatok tevékenységét illetően is különböző vélemények fogalmazódtak meg. Nyirádi Szabó Imre repülőfőhadnagy a következőképpen emlékszik vissza az 1957. február 14-én Bécsben írt visszaemlékezésében:253

251 Hódosán Imre: Cselédkönyvtől a tölgyfalombig. Budapest, 1984, Zrínyi Katonai Kiadó, 228.

252 A Magyar Néphadsereg feltámadása. L. Hunn jelentése. HL MN 1967/T 117. 153. ő. e. 11. cs.

253 Jelentés 1956. október 29-én: „Miért nem történt meg a szovjet támadó páncélos alakulatok bombázása, és miért nem történt intézkedés a Budapest mögé vont páncélos erők beözönlésének megakadályozására.” HL MN 1967/T 117. 153. ő. e. 13. cs.

99