Riba András László - Szekér Nóra: Dokumentumok a Magyar Demokrata Fórum korai történetéből, 1987-1989. Válogatás a lakiteleki Rendszerváltó Archívumból - RETÖRKI könyvek 27. (Lakitelek, 2017)
Dokumentumok
Dokumentumok az MDF korai történetéből inak és népeinek együttműködése, a határok jelentőségének a csökkentése, a nemzeti érdekek kölcsönös tiszteletben tartása, a nyelvi és kulturális egyenjogúság elismerése minden kisebbség számára.” Ennek szellemében a Fórum tervbe vette a hazai nemzetiségekről és etnikai kisebbségekről szóló állásfoglalás elkészítését is. Szükségesnek látjuk felhívni a kormányszóvivő figyelmét arra, hogy a közvélemény pontos és hiteles tájékoztatása közérdek, így nemcsak a Magyar Demokrata Fórum részvevőinek az érdeke, de a kormányzaté is, amennyiben a homályos, zavart keltő tájékoztatás - bármely okból történjen - a kormányzati munka hitelét is ronthatja. A Magyar Demokrata Fórum szervezői Budapest, 1988. március 21-én 17. dokumentum: A Magyar Demokrata Fórum nem MSZMP tag szervezőinek Nyilatkozata Bíró Zoltán, Király Zoltán, Lengyel László és Bihari Mihály pártból történt kizárásáról92 1988. április 14. Társadalmunk széles, közvetve vagy közvetlenebbül politizáló rétegeiben, s különösen a Magyar Demokrata Fómm köreiben mélységes megdöbbenést keltett, 92 Bíró Zoltán visszaemlékezése kizárásának előzményeire: „... egy napon csengett a telefonom és egy számomra ismeretlen férfi az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának »meghívását« tolmácsolta egy beszélgetésre a párt KB székházába. Közölte az általuk megjelölt időpontot és udvarias, de határozott hangon kérte megjelenésemet. Én közöltem vele, hogy nagyon sajnálom, de ebben az időpontban a Jurta-színházban van dolgom, az MDF rendezvényén elnökölnöm kell, így sajnos nem áll módomban ebben az időpontban megjelenni. Az illető érezhetően meghökkent, s mintha én nem is értettem volna jól, még egyszer közölte velem, hogy a központi Ellenőrző Bizottságról van szó, nem szokás az ilyen hívást visszautasítani. Én elmagyaráztam neki, hogy ez olyan volna, mintha az apa a fia lakodalmára meghívná a vendégsereget, majd ő maga a kertek alatt elsomfordálva máshová menne mulatni. Végül megállapodtunk egy másik időpontban. Nyilvánvaló volt számomra, hogy miről van szó, annál is inkább, mert jóval korábban is kaptam figyelmeztetéseket, különféle üzenetek formájában, hogyha így folytatom, ki fognak zárni a pártból. Én azokra is azt válaszoltam, ám tegyék.” Bíró Zoltán: Elhervadt forradalom Budapest, Püski Kiadó, 1993. 21. 62
