Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
Forrásvidék Szeredi Pál javaslatokat, megoldásokat ígért. A döntések azonban lassan és körülményesen születtek meg. Az Alapítvány ügyében történtek lépések, de a Hitel című folyóirat engedélyezése még évekig húzódott. Az 1985-ös monori találkozó egy újabb intézményesült formáját kínálta a rendszerkritika kiteljesítésének. Érdemes megjegyezni, hogy a monori tanácskozás hasznos, de semmiképpen nem korszakjelölő rendezvény volt. Jelentősége talán abban rejlik, hogy a rendszerkritikus csoportok először jelentek meg közösen egy egyeztető tanácskozáson, illetve ennek révén bekapcsolódtak a rendszerdiagnózis felállításába a reformközgazdászok is. Tulajdonképpen a monori tanácskozás arra teremtett lehetőséget, hogy mindhárom csoport elmondhassa saját álláspontját a legfontosabb kérdésekben, de sem a megegyezés, sem a programalkotás, sem az egyeztetés intézményesült formájának megteremtése nem szerepelt az elképzelések között. A nemzetiek a meglevő közéleti fórumokba próbáltak betömi, illetve a hatalommal való egyeztetésben új konzultációs lehetőségeket kialakítani. Ennek sorában jó lehetőség lett volna a monori tanácskozás, ha az azon elhangzottak megjelentek volna az írószövetség, a különböző közgazdasági és társadalomtudományi műhelyek, kutatóközpontok tevékenységében, javaslataikban. A nemzetiek szándéka éppen az volt, hogy minél többekhez jussanak el az általuk képviselt gondolatok javaslatok, nem csak egy kiválasztott körhöz. A Mono- ron elhangzottak azonban csak szamizdat kiadványokban terjedtek. Az írószövetségen belüli viták és változások ezzel szemben jól demonstrálták a nemzeti demokraták befolyását és erejét. A szövetség 1986 novemberében tartott közgyűlésén élesen összeütközött a pártvezetés és a nemzeti demokraták álláspontja. A konkrét ügy a Tiszatáj betiltása és szerkesztőinek leváltása volt. Aknamezőn tartjuk a közgyűlésünket, szemben álló frontok alakultak ki, pedig összefogásra, szövetségi, népfrontos politikára lenne szükség102 - jelentette ki Fekete Gyula. A Monoron megtartott előadásának Amerikában kiadott kötete miatt szilenciumra kárhoztatott Csurka, aki joggal kárhoztathatta volna a pártvezetést, még ezen a fórumon is a megoldást, a mindenki számára egyértelmű és vállalható középút lehetőségeit kereste. A három „té” felett jócskán elhaladt az idő. [...] Korszerűbb talán az volna, ha az állam valódi önállóságot adna a műhelyeknek és az intézményeknek, leépítené az erkölcsi kopástól 102 102 A Magyar írók Szövetsége közgyűlése, 1986. november 29-30. Jegyzőkönyv. Szerk. Körmendy Zsuzsanna. Évszak, 1988/1-2. 76
