Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
Forrásvidék Szeredi Pál A nemzetiek másik évtizedes kívánalma a saját folyóirat elindítása volt. A fővárosban megjelenő központi irodalmi lapok ritkán közölték írásaikat, rendszeresen bírálták műveiket. Az Élet és Irodalommal folyamatos vitában álltak a nemzeti demokraták. A Bethlen Alapítvány kezdeményezésével párhuzamosan a Hitel címen megjelentetni szándékozott folyóirat iránti igény is újra megfogalmazódott. A kulturális vezetés éveken keresztül hitegette a nemzetieket lapjuk elindításának lehetőségével, ám arra csak 1988-ban kerülhetett sor. A nyolcvanas évek közepétől a verbális ellenállást az intézményesült ellenállás váltotta fel. Nem csak szavakban, hanem beadványokkal, szervezeti keretek megteremtésével, hivatalos fórumokon történő fellépéssel kívánta a nemzeti demokraták új generációja céljait kikövetelni. A Bethlen Alapítvány és a Hitel folyóirat kezdeményezése mellett fontos eseményei ezeknek az éveknek az írószövetség közgyűlésein elhangzó javaslatok és különösen a szövetség vezetőválasztása során tapasztalt szembenállás. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a nemzetiek továbbra sem lépték túl a törvényes kereteket, javaslataikat hivatalos formában nyújtották be a megfelelő döntéshozó szerveknek. Aczél György és a kulturális irányítás többi vezetője, tagja folyamatosan értesült a nemzetiek kezdeményezéseiről - még az állambiztonság ügynökeinek jelentéseire sem nagyon volt szükségük -, mivel ők mindent elmondtak barátaiknak, ismerőseiknek, a hivatalok képviselőinek. A verbális kritikát egyre erőteljesebben a szervezett, programszerű, intézményesült bírálat váltotta fel. Mindenképpen ki kell emelnünk ennek a folyamatnak az elemei közül az 1984-es, Kádár Jánosnak írt levelet, melyet 19 nemzeti demokrata írt alá, és amely egy másfajta kapcsolatrendszer felé mozdította el a hatalom és a nemzetiek közötti érintkezést. Az előző évtizedek bevett formulája volt a négyszemközti, szűk körben lefolytatott baráti beszélgetéseken történő tárgyalás. Az új generáció azonban nem fogadta el ezt a formát, ragaszkodtak a hivatalos, beadványokkal és jegyzőkönyvekkel alátámasztott kontaktus fenntartásához. Példaként említhetjük a felvidéki magyarság ügyében megjelent két könyv esetét. Janics Kálmán kötetét (A hontalanság évei) 1979-ben Illyés Gyula Tihanyban olvasta el, és megrendülve az abban foglaltak igazságától azonnal írt egy 16 oldalas esszét róla, mely a könyv bevezetőjeként vált ismertté. Janics kötete az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem gondozásában jelent meg, a magyar emigráció közreműködésével. Illyést ezért retorzió nem érte, sőt Aczél György az itthon nem terjesztett kötet egy 72
