Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
„Egy minta-Magyarországot szervezni idebent” Hozzászólását úgy készítették elő a szervezők, hogy a jelenlévők összeírhatták kérdéseiket, s Illyést azok megválaszolására kérték. Majd negyven percen keresztül válaszolt. Illyés elmondta, hogy véleménye szerint a 20. századnak a legnagyobb, legfontosabb kérdése valóban a nemzetiségi és a nemzeti kérdés lett. Visszaemlékezett arra az időszakra, amely korban a nemzeti kérdés felvetése bűnnek számított, s örömmel állapította meg, hogy vigasztaló, hogy mégis miről lehet ma már élőszóval is, egy ilyen teremben is olyanról beszélni, amiről azelőtt nem adhatott az ember hangot anélkül, hogy rögtön a vádaskodásnak, a káromlásnak, a tudományos lenézésnek az áradata ne dőlt volna rá. Kitért Illyés a politika és a művészetek viszonyára is, hiszen a lényeg ez volt: egy-egy országnak a jó haladása olyan - kezdte példabeszédét -, mint a római szekéré. Két kereke van, az egyik a közéleti, a politikai, a másik a szellemi élet. Akkor jó, ha az együtt működik. Ha kihagy valamelyik, az rögtön bajt jelez. Az szokott történni, az egyik átveszi a másik dolgát. Azaz vagy a politika beszél úgy, mintha ő tudná jobban, mi az irodalom; vagy a szellemi élet úgy, mintha jobban tudná a politikát. [...] A leglényegesebb eddig leszűrhető tanulság, hogy bármekkora is a napi eszmei torzsalkodás; hogy művekkel, irodalmi és szellemi művekkel csak művek tudnak vitázni. Ne akadjatok meg tehát azon, ha olyan kitűnő művészekre, akiknek erkölcsi, esztétikai értéke kétségtelen előttetek, köznapi vádakat, netán rágalmakat szórnak. Elég idős vagyok ahhoz, hogy az ilyen viharokat messzibbre tekintve nézzem: rengeteget átéltem. Ezek a még oly élesen sértegetők eltűnnek; nem alkottak művet. A ti gondolatotok, tehát az igazi erőfeszítés az legyen, hogy mindennek rögtön a távolibb tekintetbe vételével szülessenek. Hangsúlyt fektetett azonban Illyés arra is, hogy biztassa, erősítse a fiatalokat: én, ismétlem, igenis bizakodva nézek előre: mégis és máris sokat tudok jót ígérni akár jóslatként ennek a ti nemzedéketeknek. De ugyanakkor óriási tétre tudom figyelmeztetni e nemzedék íróit: vagy végeznek ők is valamit, vagy vállaljanak részt a föladatból, vagy jeltelenül elmegy ez a nemzedék az irodalom és a nemzet történetében. A tények ismerete végett érdemes felidézni néhány hozzászóló személyét már csak azért is, hogy a találkozó széles kitekintésére és toleranciájára kellő rálátásunk legyen. Felszólalt Kiss Gy. Csaba, Ratkó József, Szigeti Lajos, Szilágyi Ákos, Veress Miklós, Kulin Ferenc, Petrőczi Éva, Kőbányai János, Papp Márió, Kiss Pintér Imre, Kulcsár Szabó Ernő, Csordás Gábor, Má- nyoki Endre, Csató Károly, Hajnal László Gábor, Szentmihályi Szabó Péter, 65
