Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
A Népszabadság a hamis mítoszok terjesztésének vádjával megalapozta a Tiszatáj jövendőjét. Pedig a magyarság érdekeinek védelmében hiteles erővel egyedül a nemzeti demokraták emelhettek szót - közöttük is leginkább Illyés Gyula hiszen a népi írók közül többen Erdélyben születtek, évtizedes kapcsolatok fűzték őket az erdélyi magyarsághoz, egész életművük a kulturális összetartozás mellett való kiállást igazolta. Kádár 1974-ben Aczél György társaságában zarándokolt el Illyés Gyulához. A hosszú beszélgetés a magyar sorskérdések, a kisebbségi magyarság témájában zajlott, és Illyés a lehető legegyszerűbb megoldást javasolta Kádárnak: „Mit tehetünk hát mi a határon túliak vigaszára. Egy minta-Magyarországot szervezni idebent. Olyan viszonyokkal - gazdaságiakkal és lelkiekkel -, hogy a kintiek büszkén vágyódjanak ide; hogy ellenfeleink irigysége tisztelettől enyhüljön és nemesedjék.”82 A nemzeti demokraták a hetvenes évek elejétől kezdve addigi passzív lojalitásukat offenzív, kezdeményező magatartásra váltották. 1972 őszén rendezték meg a Debreceni Irodalmi Napokat, Móricz Zsigmond halálának 30. évfordulójához kötve. Az egyik felszólaló dr. Kiss Ferenc irodalomtörténész, aki nemcsak mint a Rózsadomb kávéház törzsasztalának egyik szervezője, hanem mint az újjászerveződő nemzeti demokrata csoport egyik hangadója is ismert volt. A kéretlen felszólalás dörgedelmes vádirat volt az irodalmi értékrend és intézményrendszer ellen. A hivatalos kultúrpolitikát képviselő Király István indulattól vezérelve utasította vissza Kiss Ferenc mondatait, mely szerint nem a valuta-erkölcsöktől, a nyugati turistáktól kell a magyar irodalmat megóvni, hanem a hazai turistáktól, akik nem a határainkon belüli és kívüli magyarság sorskérdéseivel, problémáival foglalkoznak műveikben, hanem a nyugati kultúrát magasztalják, és hamis ideológiai dogmákat terjesztenek. Minden szavával a ki nem mondott szabályok határát feszegette. A szocialista rendszert csupán eszköznek és nem célnak minősítette. Ha nem is szó szerint, de kimondta, hogy egy rendszert az minősíti, mennyire szolgálja a nemzetet, mennyiben biztosítja az ott élők számára az emberséges lét feltételeit. Mit érdekelne engem a szocializmus maga. Csak annyiban, amennyiben az én népem benne a maga érdekeit megtalálja, lehetőségeit kilicitálja - hangzott az egyik inkriminált mondat. Azaz: nemzetállam és nem proletárdiktatúra. Emlékezzünk 1957 januárjára, amikor a nemzetépítő demokratikus ellenállás irodalmi hátországba vonulását a proletárdiktatúra „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent” 82 Illyés i. m. 1990, 182. (1974. május 20.). 57
