Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
Forrásvidék Szeredi Pál évek ötezres szintjéről 1963 tavaszára már 16 ezerre kúszott fel. Az 1958-tól tízezres példányszámban megjelent Valóság a TIT folyóirata lett. Az 1961 májusától jelentkező Új írás a kezdeti ötezres példányszámról 1963-ra 12 ezerre tornázta fel magát. 1965-től az irodalomhoz köthető társművészetek felé történő nyitásban, az esszé műfajának megerősítésében határozták meg feladatát. Az 1961-ben indított Kritika irodalomelméleti és kritikai - erősen irodalomközpontú - lapként, hatezres példányszámban jelent meg. 1963-ban döntöttek a Magyarország és a Tükör című hetilapok elindításáról, előbbit értelmiségi, utóbbit - sok fotóval illusztrált - társadalompolitikai tömeglapként hirdetve. Ugyancsak 1964-ben kezdte meg működését itthon a Látóhatár című folyóirat, melyet Vámos Imre és Horváth Béla, a Münchenből hazatért két író számára hoztak létre, s melynek célja a külföldön élő magyar írók hazai publikálásának biztosítása, egyben hazacsalogatása volt — tegyük hozzá, csekély sikerrel. Az 1960-as, 1970-es évek jelentősebb vidéki folyóiratai az Alföld, a Jelenkor, a Forrás, a Napjaink, az Életünk, az Új Forrás, a Műhely (1978-tól Győrben), a Somogy, a Dunatáj (1978-tól Szekszárdon), az Új Auróra, a Jászkunság, a Palócföld és a Tiszatáj voltak. Megjelenési példányszámuk 2000 és 5000 körül mozgott. Kialakult bizonyos megegyezés e lapok között abban, hogy milyen tartalomra helyezik a fő hangsúlyt. A Jelenkor például döntően irodalom-centrikus volt, a Forrás többségében szociografikus írásokat közölt, az Alföld a közművelődés területéről gyűjtött írásokat, a Napjaink a településfejlesztés, várospolitika kérdéseivel foglalkozott, a Tiszatáj pedig a szomszéd népek kultúrájára profilírozódott. A starthelyei én nem annyira új, „nagy” folyóiratok indításával szélesíteném; a szaporodó vidéki folyóiratok szintjét próbálnám egy-egy ambiciózus szerkesztővel - mint a Jelenkoré - megemelni; újságok, üzemi lapok folyóiratszerű mellékleteiben nyitnék teret, s összeszokott fiatal csoportoknak is megengedném, hogy a közösen kijelölt szerkesztő alatt a maguk külön hangját próbálgassák69 - erősítette meg a vidéki lapok szerepének fontosságát a Ha én miniszter lennék című, Aczél György kérésére a Kortársba készített, végül azonban a ’80-as évek végéig megjelenés nélkül maradt tanulmányában Németh László. A hatvanas évek elején a nemzetiek megszólalási törekvéseinek a Debrecenben megjelenő Alföld című folyóirat vált zászlóshajójává. 1956-ban az 69 46 Németh László: Ha én miniszter lennék. In: N. L.: A felelősség szorításában /-///. Budapest, Püski, 2001,678.
