Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
„Egy minta-Magyarországot szervezni idebent” A nemzet fogalma annyiban tér el az előzőektől, hogy az azt alkotó emberek tömegét a nemzeti összetartozás, az adott népért érzett felelősség, a közösség iránti morális erő kapcsolja egymáshoz. Míg a lakosság elfogad vagy eltűr, a néphez kötődő megőriz és ápol, addig a nemzethez tartozó mindezeken felül képvisel, harcol és továbbfejleszt érdekeket, értékeket, morális igazságokat és politikai célokat. Értelmezésünk szerint a Magyarországon 1956 novemberében elinduló és 1987 szeptemberében politikai manifesztumban megnyilvánuló mozgalom egy nemzeti, azaz a magyar nép iránti felelősséget vállaló, érdekeit és értékeit megőrző és képviselő, azokat pragmatikusan érvényesítő és továbbfejlesztő politikai közösség volt. E mozgalom történetét két nagy szakaszra osztjuk: az 1956 novemberétől induló és 1987 szeptemberéig tartó nemzetépítő demokratikus ellenállás és az 1987 szeptemberétől 1989 szeptemberéig datálható nemzetépítő demokratikus ellenzéki törekvés történetére. Egy másik leegyszerűsítő fogalom népi ellenzékként írja le ennek a mozgalomnak a fogalmát, ezért néhány gondolat erejéig időzzünk el a szavak és kifejezések pontos értelmezése mellett. Az előbbiek alapján érthető, hogy az általunk bemutatásra kerülő mozgalom nemcsak megőrizni szándékozott a közös eredetünket, történelmünket, nyelvünk és kultúránk értékeit, hanem azok képviseletére, a nemzeti érdekek politikai érvényesítésére törekedett. Összefogást és nemzeti felelősséget képviselt. Ez az irányzat az építkezést, a fejlesztést, a célok eléréséhez vezető utak felkutatását tekintette elsődleges feladatának. Nem rombolni és zaklatni, nem feltétlenül tagadni és tiltani akart, hanem megkeresni az összekötő szálakat, a közös érdekeket, a lehetőségek ösvényeit. A nemzetiek 1956 után azért vállalták a hallgatás helyett a megszólalást, írásaik megjelentetését, hogy a nemzeti gondolatok továbbra is eljuthassanak azokhoz, akik félelmeik miatt kimondani nem merik azokat. A hatvanas évek elejétől kezdve azért emelték fel szavukat minden lehetséges módon a határon túl élő magyarság érdekében, mert csak a nyilvánosság adhatott védelmet számukra. Elismerték a „fridzsider-szocializmus” életszínvonal-emelkedést eredményező sikereit, de tiltakoztak a kiszolgáltatottság növekedése ellen. Elvük a „minél jobb, annál jobb”, ellentétben a „minél rosszabb, annál jobb” célzatos felfogással. Ezért nevezzük nemzetépítőnek a mozgalmat. Lényeges összetevője ennek a mozgalomnak a demokratikus jelző is. „A demokrácia fogalma állandóan változik, a lényege nem változhat: szemben a diktatúrával, az államot alkotó emberek olyan társas tömörülése, olyan 35
