Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: „Leltárhiány”
„Leltárhiány” komolyabb politikai ütközés esetén nyugodtan mondjon le rólam, ne kockáztassa a miniszteri pozícióját, engem viszont hagy dolgozni, nem szól bele a dolgaimba, amire egyébként se volt hajlama, csak akkor, ha valahol politikai veszélyt érzett. [...] Én világosan láttam, hogy túl nagy perspektívám itt nincs. Mondtam is Pozsgaynak, hogy idővel úgyis kirúgnak, kb. 2 évet jósoltam. És ez így is volt.” Bírónak 1980-ban kellett távoznia a minisztériumból, Pozsgay pedig 1982-ben volt kénytelen a miniszteri pozíciójáról lemondani. Visszatérve a Tiszatáj körüli botrányokra, a lap hangvételét a főszerkesztő-váltással való „riogatás” nem módosította, a következő számok is bőven tartogattak a hatalom szemében kivetnivalót. Az 1982. októberi lapban a felvidéki magyarság helyzetére való utalást szedették ki a szövegből, mondván megterheli az államközi kapcsolatokat. Az 1983. júniusában megjelent 15 oldalas Illyés-búcsúztatót túlzott terjedelmessége miatt rótták meg, a júliusit pedig Vigh Károly azon mondatáért, hogy a kisebbségi kérdést ne tekintsük belügynek,658 Az 1985. áprilisi számot Zimányi Zoltán kulturális irányítás bírálataként értelmezhető soraiért,659 a decemberit pedig Joó Rudolf A kisebbségi demokrácia fogalma című tanulmányáért. Joó írásának a hivatalos álláspont szerint egyik hibája az volt a sok közül, hogy ideológiai vonalvezetése nem megfelelő és a marxista szellemiség tekintetében beszűkülés érzékelhető. Valójában Joó Rudolf teljességgel figyelmen kívül hagyja a marxizmus által előirányzott fogalmi és gondolati kereteket, sőt annak egy igen határozott kritikai elemzését adta: A történelmi tapasztalatok szerint a 20. században kétféle eszmei megközelítés nehezítette, illetve tette lehetetlenné a nemzetiségi viszonyok helyes megértését és optimális szabályozását. Némileg leegyszerűsítve [...] az egyik az az individualista-liberalista felfogás, amely idealizálja az egyént és a társadalmi-gazdasági viszonyok mindenféle beavatkozástól mentes, szabadelvű alakulását. A másik az a centralista-etatista nézet, amely az erősen központosított államot a társadalmasulás legmagasabb rendű fokaként, az emberi viszonyok egyetlen hatékony alakítójaként kívánja láttatni. Bár a két szemlélet [... J sok ponton gyökeresen tagadja egymást, meglepő tartalmi egymásba fonódásukat, egymásra csúszásukat is felfedezhetjük, például az állampolgárságot és a nemzetiséget összemosó államnacionalista eszmében. Közös vonásuk az is, hogy az általuk létrehozott 658 Vigh Károly: Masaryk és a magyarok. Tiszatáj, 1983/7, [46-59] 51. 659 Zimonyi Zoltán: Azonosítási kísérlet - robotkép után. Tiszatáj, 1985/4. 275