Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: „Leltárhiány”
„Leltárhiány” hogy „az ellenzékkel való összecsengést nem vitatja, de ennek okát abban látja, hogy az ellenzék is számos valós társadalmi problémát tűz a zászlajára”, ugyanakkor „fenntartja magának az »autonóm gondolkodás« jogát”, kinevezése nem történt meg. (A Múzeumból való távozása ugyancsak ösz- szekapcsolódott a Csoóri Sándort ért politikai támadásokkal: Kapaszkodás a megmaradásért címen Duray Miklós Amerikában megjelent Kutyaszorító című könyve elé írt 1983-as előszava váltott ki botrányokat, és Csoórit szilenciumra ítélték.655 Bíró Zoltántól - egzisztenciális következményekkel való fenyegetés jegyében - kértek elmarasztaló írást a tanulmányról, erre nem volt hajlandó, és válaszul az egzisztenciális fenyegetésre a PIM-ből is távozott.) „Még a főszerkesztői értekezletek sokévi átlagához képest is rendkívül éles kirohanás érte a Forrás szerkesztőségét [...] T. Bíró Zoltán [...] tanulmányának közlése miatt” - fogalmazott visszaemlékezésében Vörös László, majd hozzátette: „Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy Bíró Zoltán ledorongolásának mesterséges túlméretezésével az ő személyén keresztül Pozsgay Imrének is újabb figyelmeztető jelzéseket küldtek némely politikusok.”656 Pozsgay és Bíró ugyanis szoros, mondhatni talán, hogy a korszak „szövetséges! politikájától” eltérően valódi szövetségesi kapcsolatban álltak egymással. Miután kettőjük együttműködésének a későbbiekben is fontos jelentősége lesz - a mélyebb elemzés igénye nélkül -, ki kell térni rá. Bíró Zoltán 1971-től dolgozott a Művelődésügyi Minisztériumban, 1974-től pedig a Kulturális Minisztérium Közművelődési Főosztályának lett a vezetője azzal a megbízatással, hogy készítse elő a közművelődési törvényt. Pozsgay Imrét 1975-ben kulturális miniszterhelyettessé, majd pár hónapon belül miniszterré nevezték ki. Ekkor ő már - ahogy arról korábban szó volt - jó viszonyt ápolt a rózsadombiak több tagjával is. „Csoórival nagyon jó barátságban voltak. Iskolatársak voltak, úgyhogy az övék régi ismeretség volt. Biharival is jó, baráti volt a viszonyuk, a Társadalmi Szemlénél dolgoztak együtt. Ez a két ember közvetlenül tanácsolhatta Pozsgaynak, hogy forduljon hozzám” - idézi fel emlékeit Bíró Zoltán. Az első beszélgetésük közvetlenül a miniszterhelyettesi kinevezés előtt történt. Itt Pozsgay eligazítást kért a minisztérium személyi és egyéb ügyeit illetően. 655 Részletesen lásd: Nagymihály Zoltán e kötetben szereplő tanulmányát. 656 Vörös i.m. 2004,49-53. 273
