Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: „Leltárhiány”
Forrásvidék Szekér Nóra Nagy veszteséget jelentett mindemellett, hogy Ilia Mihályt 1974-ben a főszerkesztői pozíció elhagyására kényszerítették. A Tiszatáj a Dózsa-szám- tól, de különösen Für Lajos székelyekről szóló írásától kezdve folyamatosan a támadások kereszttüzében állt, és nem egyszer váltotta ki Aczél György személyes haragját. A lappal szembeni kiélezettséget jól mutatja, hogy Für Lajos 1849-es nemzetiségi törvény évfordulójára írt gondolatai már túl voltak a hatalom által tolerálható szinten: [Az 1867. évi kiegyezés után a nemzetiségek elnyomásában] a magyar uralkodó körök semmivel sem voltak rosszabbak [...], mint a korabeli franciák, spanyolok, angolok, oroszok, osztrákok, poroszok vagy a későbbi csehszlovák, román, jugoszláv vezető osztályok. [...] Ez a politika vitathatatlanul vétkes és hibás volt, csak nem éppen sajátosan magyar,633 E gondolatsor elég volt ahhoz, hogy lapot feljelentéssel fenyegessék, és sajtótámadással büntessék. A Csongrád megyei pártbizottság pedig ezt követően kapta meg a felhatalmazást: Ilia „felülről” már nem élvez védelmet, a pártbizottság felügyelete alá tartozó lap főszerkesztőjének sorsát illetően szabad kezet kapnak.634 Nemigen volt kérdés, hogy ez ellehetetlenítést fog jelenteni, hiszen a megyei bizottság vezetője a párt ortodox vonalának egyik meghatározó személyisége, Komócsin Mihály volt. Ilia végül a sokszori veg- zálás és megalázó procedúrák sokasága után maga mondott le 1974. december legvégén.635 A lap és a főszerkesztő küzdelmeinek hangulatát jól érzékelteti Ilia visszaemlékezése: „Sok »berendelés«,fejmosás, letolás és hasonló szankciókban volt részünk ekkoriban a minisztériumban, a pártközpontban és persze másutt is. [...] Aczél mindig üzent. [...] Egyszer azt mondta: Mondja meg a barátainak, hogy ha majd nem velem tárgyalnak, hanem azokkal, akik vernek, akkor bizony az nagyon szomorú tárgyalás lesz. [...] Máskor: ahányszor maguk Erdélyről 633 Für Lajos: Európa első nemzetiségi törvénye. Tiszatáj, 1974/8, [58-66] 65. 634 Gyuris i. m. 1997, 107-108. A feljelentés és a felülről érkező támadások részleteit lásd: Rigó Béla: Aczéliliász. Szeged, 1992/1,4. A támadó írás a Népszabadság 1974. augusztus 19-i számában jelent meg, és mint a Tisztítóját elmarasztaló írások többsége, ez is E. Fehér Pál tollából született. 635 Az végső lökést ehhez az adta, hogy Balogh Edgár egy írását, melyben kisebbségi területeken a magyar anyanyelv fennmaradásért szólt, nem engedték megjelenni, mondván hogy a román pártkongresszus előtt nem időszerű. Az írás helyett Dia Németh László Szabó Lőrincről szóló (korábban kiszerkesztett) írását helyezte el. Gyuris i. m. 1997, 108. 266
