Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Juhász-Pintér Pál: „Magánügy vagy közügy?”
Forrásvidék Juhász-Pintér Pál szélesebb közgondolkodásba is beemelte a hazai népesedési problémákat. Volt, aki vészharangot kongatott, volt, aki kevésbé látta súlyosnak a helyzetet, de azt valamennyi megszólaló indokoltnak látta, hogy az érintett területen szükséges lépéseket tenni. Még ha külön-külön az egyes szerzők mást is emeltek ki, az is körvonalazódott, hogy a kortársak miben látták a probléma lényegét. Akadt, aki elsődlegesen demográfiai, szociológiai oldalról közelített a témához, és volt, aki a néplélektant emelte a középpontba. A megállapítások java része tudományos szempontból ma is megállja a helyét. Mik is sejlenek fel a háttérben a legfőbb okokként? A társadalmi-gazdasági változások, az iparosodás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a városiasodás, a nők fokozott munkavállalása, a lakáshelyzet, a családi pótlék viszonylag alacsony mértéke; ezek mind-mind jelentős tényezők a népesedés sajátos alakulásában. Ahogy azonban a vitasorozatból is kitűnik, a kérdés sokrétűbb és bonyolultabb annál, hogy bármelyiknek is egyedül meghatározó szerepet lehetne tulajdonítani. A felsoroltak mellett ugyanis számolni kell - és a kortárs szerzők számoltak is - a tudati, erkölcsi, lélektani tényezőkkel is. Ha már a témával kapcsolatosan az Élet és Irodalomhoz beérkező olvasói leveleket említettük, mindenképpen ki kell emelni, hogy a téma nemcsak az „elefántcsonttoronyban” ülő írókat vagy a szakmában lévőket késztette szólásra. A problémák sora nap, mint nap a hétköznapi embereket érintette leginkább. A beérkezett panaszok azt a jelenséget vetítik elénk, miszerint a gyermekes családok az élet legkülönbözőbb területein kerültek hátrányba a gyermektelenekkel szemben. Az ÉS szerkesztőinek vitazáró cikke nem véletlenül sürgette a megfelelő közszellem kialakítását, amelynek következtében a társadalom jobban megbecsülhette volna azokat, akik gyermekeknek adnak életet, nevelésükért áldozatokat hoznak, vállalják a közösségből rájuk eső felelősséget.560 Ebben pedig - ahogy számos levélíró is vallotta, de a szerkesztői cikk is felvállalta - nagy felelőssége van a szellemi élet képviselőinek. Nekik nagyobb felelősséget kell vállalniuk, hogy a társadalmi felelősség érzése a népesedés, a nemzet jövőjéért illő helyre kerüljön a köztudatban. A vitasorozat Németh Lászlót is szólásra késztette. Másfél évvel később Bezáruló méhek címmel foglalta össze gondolatait a Kortárs folyóiratban. Németh László úgy látta, hogy az emberek tömeges áttérése a kötelesség vallásról az élvezet vallására, a gyerekben talált örömet eggyé teszi a civilizáció 560 Zárszó a népesedési vitához. Eey néeyhónapos sajtóeszmecsere tanulságai. Élet és Irodalom, 1964.04.25. 1-2. 238
