Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Nagymihály Zoltán: Áttörő szavak „a résnyire felhúzott zsilipen”
Forrásvidék Nagymihály Zoltán demokratikus ellenzék egyik szószólója az 1948 óta a legjelentősebb írói cselekedetnek a nemzeti kisebbségeink védelmére felszólító hazai szavak közül,534 a vita során világossá vált: a hatalommal szemben önmagát egyre határozottabban és elkülönültebben definiáló két ellenzéki csoportosulás radikálisan mást gondol e kérdésben. Nagyjából eddig tartott a témára egyik oldalról nemzeti sorsproblémaként, másik oldalról orvosolandó emberi jogsérelemként tekintők egysége. Utóbbiak bizonyos megszólalásai elfogadhatatlannak bizonyultak a népiek számára. A vita során a demokratikus ellenzék soraiból többen - leghatározottabban a későbbi szabad demokraták első vezetője, Kis János filozófus - párhuzamot vontak a határon túli magyarok és a magyarországi cigányság problémái között. Kis utóbbi kezelésének hiányosságai miatt az értelmiséget is felelőssé tette: Amíg a magyar értelmiség, miközben a határon túli magyar kisebbségek ügyében állást foglal, világosan és egyértelműen nem foglal állást a hazai cigányság ügyében, attól tartok, nem lesz erkölcsi hitele annak, hogy valóban jogokról, minden kisebbségi sorban élő embert megillető jogokról beszél, és nem csupán magyar különérdekeket véd?35 E véleménnyel leghatározottabban Csurka István szállt szembe, aki a cigánykérdést a határon túliakéval össze nem vethető, elsősorban szociális-társadalmi problémaként fogta fel. A cigányságot nem nemzetiségként definiálta, hanem a nemzettestbe egyenran- gúként integrálandó, felemelendő csoportként.536 Litván György történész hozzászólásában - miután fenntartás nélkül elismerte, hogy urbánus értelmiségiként kissé lebecsülte a kérdés jelentőségét, és fontosságának felismerését Illyésnek, Csoórinak és körülöttük néhány embernek köszönheti - annak a véleményének adott hangot, hogy ha az Apponyi-féle és a mai román nemzetiségi politika nem is hasonlítható össze, előbbit szándékában és megalázó hatásában nem szabad lebecsülni.537 Fekete Gyula részben e gondolattal vitázva a korszak katasztrofális állapotához képest egyenesen kívánságaink Eldoródájának nevezte a dualista nemzetiségi állapotokat, és elvetette a további nemzeti ma- zochizmus, önostorozás gyakorlását.538 Konrád György képmutatónak nevezte a magyar politika és részben az értelmiség gyakorlatát is - lehetőségként vetve 534 Kenedi János: Demokratának lenni: igen, de miért? In: A monori tanácskozás i. m. 1985-1986/1,35. 535 Kis János hozzászólása. In: A monori tanácskozás i. m. 1985-1986/11, [40—13] 43. 536 Csurka István hozzászólása. In: A monori tanácskozás i. m. 1985-1986/11,73-74. 537 Litván György hozzászólása. In: A monori tanácskozás i. m. 1985-1986/11, [47—48] 47. 538 Fekete Gyula hozzászólása. In: A monori tanácskozás i. m. 1985-1986/11, [78-80] 78. 228
