Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: A diktatúra „kis körei”
A diktatúra „kis körei” mindenekelőtt vitákat folytatott. Például nagyon sok kényes ügyben ezeken a közvetlen, személyes kapcsolatokon keresztül tudott embereket bizonyos belátásokra bírni [...]. Miközben kifelé az egész úgy tűnt, mintha valami »ösz- szeesküvés« lett volna”32 - fogalmazott Rényi. A „szövetségi politikához”, és a „másként gondolkodókkal” a kesztyűs kézzel való bánásmódhoz ugyanakkor az is hozzátartozott, hogy a magyar kultúra reprezentatív értékei a Kádár-rendszer tekintélyét erősítették Nyugaton, és ez fontos volt nemcsak Aczélnak, de a legitimitási problémákkal megterhelt Kádár-rendszer egyensúlyi helyzete szempontjából is. Ennek érvényesítésében Aczél főszervezői szerepet játszott. A kellő bizalmatlanságot a szovjet oldalon fel is keltette, és az ortodox módszerek hívei számára tüskét és támadási pontot jelentett. E kultúrpolitika ugyanakkor a hozzá hű vagy neki alárendelt apparátus számára is igen nehéz helyzetet teremtett. Aczél politikája pártlogikával nem volt kiszámítható. „Az a »bizonyos stratégiai tervezés«, [...], hát az bizony nem létezett”33 - jellemezte a helyzetet pártszempontból Rényi. Még ha az ellenség meghatározására számos definíció rendelkezésre is állt, az ellenség kategóriáinak, az ellenük alkalmazandó intézkedéseknek nem volt direktívaszerűen követhető „útmutatója”. A híres tiltott - tűrt -támogatott csoportosítás sem volt személyekre és művekre pontosan lebontható, azt mindig az éppen aktuális nemzetközi, belpolitikai, „párterővonalbeli” tényezők, és nem utolsósorban az Aczéllal való személyes baráti viszonyok aktuális állásának bonyolult összefüggései határozták meg. A leghűségesebb főszerkesztő is kerülhetett olyan helyzetbe, hogy holmi renitens ellenzéki mellőzése miatt (amely mellesleg hivatalosan meghatározott feladata volt) kap ledorongolást a politika legmagasabb berkeiből. „.. .gyakorta megtörténik - fogalmaz Révész Sándor -, hogy [...] felhangzik az »oroszlánordítás« a hivatalosság irányából: »ne tessék megsérteni, biztonságérzetében megingatni az oly nehezen megszerzett szövetségesünket.« [...] Nagyon sok kritikus és szerkesztő megrokkanása, meghasonlása, infarktusa, öngyilkossága vagy alkoholizmusa mögött ott van ez is Béládi Miklóstól, Diószegi Andrástól, Tóth Dezsőn és Hajdú Ráfis Gáboron keresztül Pándi Pálig.”34 Aczél persze gondolhatta: mi az 32 33 34 Uo. 232. Uo. Révész i. m. 1997, 244. 21
