Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: A diktatúra „kis körei”
Forrásvidék Szekér Nóra 1940-es évek végén azonban még nem volt időszerű a hatalomgyakorlásnak ez a társadalmi támogatást célzó módozata. * Az 1956 utáni politika kiindulópontját az a belátás határozta meg, hogy „lényegében a kommunistáknak, a pártnak tömegbázisa nincs”19 - ahogy azt Aczél az 1956. november 11-i központi vezetőségi ülésen megfogalmazta. E helyzet kezelésének egyik sarokpontját Kádár is, Aczél is az értelmiségpolitikában látta, ahogy annak mindketten - a maguk jellegzetes módján - hangot is adtak. Révész Sándor tolmácsolásában Kádár 1957. június 17-i PB-felszólalása az írókról így hangzott: „Bár nem jó politika éreztetni velük, hogy fontosak, azért mégsem szabad elfelejteni, hogy azok, »mert ha ők valamit nyögnek, egy csomó ember nyög utánuk.«”20 Aczél 1957. június 22-én a KB-ülésen így fogalmazott: „...az értelmiségünkről meg van a véleményünk. Ismerjük múltját, jelenét, de a jövője döntő a mi számunkra. [...] Az értelmiség túlnyomó többségével együtt lehet, és együtt kell dolgozni.”21 A két felszólalás közös pontja a realitások messzemenő tudomásulvétele, és ez a tudomásulvétel önmagában már paradigmaváltást jelentett. Aczél politikájának a „felségterülete” nem az elkötelezett hívek toborzása volt, hanem hogy a potenciális ellenfeleket így vagy úgy a befolyási körébe vonja. Ebben Aczél kifinomult és szövevényes politikát folytatott. Befolyását elsősorban nem a nyers hatalomra, hanem arra építette, hogy személyes és bizalmi kapcsolatokat szőtt. Pozsgay Imre szavaival „bensőséges érdekviszony”22 megteremtésére alapozta azt a függő viszonyt, amely biztosította számára a kiszemelt személyek kézben tartását. Kit meggyőzéssel, kit zsarolással, kit cselszövéssel „terelt” ezen érdekviszony hálójába. „Kimeríthetetlen volt a cselekben” - fogalmazott Pozsgay, aki egykor Aczél közvetlen munkatársa volt. Ebben a nyílt politikai elem volt a legkevesebb, sokkal több a legrejtettebb személyes titkok ismerete. „Aczél betegségre és szerelmi bonyodalmakra volt jó. Ez érdekli, és ezeken a dolgokon buzgón odarohanva segít, kórházzal, orvossal, kéglivel és útlevéllel, vagy akár egy 19 Idézi: Uo. 63. 20 Idézi: Uo. 98. 21 Uo. 98. 22 Pogonyim. 1992,23. 18
