Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Kávássy János Előd: Álomföld
Forrásvidék Kávássy János Előd Kelet-Közép-Európa földjén hullámzó, programszerűen vágyott tejtestvér- ség gondolata kapcsán az MDF egy másik alapítója, Kiss Gy. Csaba jóval ők tejtestvéreknek hitték, megőrzött archaizmusukból okos társadalmi forradalmak után egy új görögség fénykorát vélték eljövendőnek.” így Für Lajos. Való igaz, ezek az írók megértették a kelet-európai népek történelmi egymásrautaltságát, a nacionalista fertőzés szörnyűséges veszélyét. Becsüljük és számon tartjuk Németh László kezdeményezését, aki a két világháború között és az ötvenes években sokat tett a szomszédos népek kultúrájának megismeréséért. Für azonban nemcsak ezt a munkát idézi, hanem éppen azt a momentumot emeli ki, amely a korabeli marxista tudományosság és Németh László között vitakérdés volt. Mert a marxisták is egyetértettek azzal, hogy kelet-európai népek „tejtestvérek", de nem hittek és nem hihettek abban, hogy az itt élő népek „megőrzött archaizmusa” egy „új görögség fénykora" lehet, hiszen ez az archaizmus a történelmi fejletlenség, a társadalmi viszonyok elmaradottsága volt, s voltaképpen e táj nyomorúságának egyik reális oka. Illyésnél. Veres Péternél nem így vetődik fel a kérdés, de messzire vezetne ennek a részleteibe belemélyedni. [...] Elkerülte volna a szerző és a szerkesztők figyelmét, hogy míg a felsorolt népek nemzeti önrendelkezési jogukért küzdöttek, addig a magyar uralkodó osztályok a maguk nemzeti szupremáciáját akarták intézményesíteni? A magyarság nem élt külön országokban, hanem egy olyan területen élt, amelyen hatalmas tömegű - a magyarságnál nagyobb lélekszámú - nemzetiségek éltek. Ezek a nemzetiségek ugyanazokat a jogokat kérték, követelték maguknak, amelyeket a magyarok is ki akartak vívni. A magyar progresszió egyik legsúlyosabb tragédiája az volt, hogv sem a szabadságharc idején, sem utána — egészen 1919-ig — e haladó tábor többsége nem volt képes a nemzeti önrendelkezés jogát más, nem magyar népekre vonatkoztatva elismerni! És ez tragédia akkor is, ha a nemzetiségek ilyen irányú törekvései nem minden esetben kapcsolódtak progresszív társadalmi eszményekhez. És ezt a többoldalúan tragikus szituációt teszi meg a cikkíró eszménynek! [...] Kelet-Európa történetének marxista megvilágítására azért kell törekednünk, hogy a hamis mítoszokat, amelyek meg ma is annyi sok mérgező félreértő forrásai - leleplezzük. Kelet-Európát azért kell megismernünk, hogy nemzetünk pontos helyének felismerésével e tájegység törvényszerűségei között - nemzeti es nemzetközi céljaink megvalósításához reális alapokon nyúljunk hozza. Kelet-Európát nem kell szembeállíttatni Nyugat-Európával, kár beszélni valami különös, csupán e tájra jellemző hivatástudatról. A történelem es jelenünk tényeit kell megállapítani. [...] Történelmünk sorsfordulatai úgy hoztak, hogy a Magyar Népköztársaságon kívül Romániában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban él jelentősebb tömegű, kompakt magyar nemzetiségű lakosság. Mai létük, fél évszázados történelműk es jövőjük csakis a velük, s a velünk együtt elő népek sorsával együtt ismerhető meg. Arról nem is szólva, hogy a szomszédos országokban elő magyarság társadalmi eszményei es céljai ugyanúgy a szocializmusban foglalhatók össze, mint a velük együtt elő népeké, vagy mint a mi hazánké. [...] A lényeg a felelősség, a marxista alapállás, amely mindegyik felre érvényes imperatívusza a kornak, a szocializmusnak. E. Fehér Pál: Kelet-Európáról - legendák nélkül. Népszabadság, 1973.05. 06.7. 178
