Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Kávássy János Előd: Álomföld
Álomföld Főleg önmagával foglalkozott mindenki, s a többi nép úgy gondolkodott: ez az ő dolguk, próbálják csak meg, aztán majd meglátjuk, mi lesz a vége. Magyarország 1956-ban semmilyen nagyobb szolidaritást nem kapott a tömb többi országától. 1953-ban senki sem volt igazán szolidáris az NDK-val. 1968-ban meg Csehszlovákia várt hiába szolidaritást a környező országoktól. És aztán 1980-ban Lengyelország sem élvezett valami nagy támogatást. Mindez bizonyos fokig, ugyan nem kizárólag, de bizonyos fokig az „oszd meg és uralkodj” érvényesítésének eredménye volt. Ma a helyzet más. A szolidaritástudat - nem állítom, hogy egész nemzetek méretében - de mondjuk, az intellektuális elit szintjén..., elit..., nem szeretem ezt a szót, szóval a szolidaritástudat sokkal eresebb, mint bármikor azelőtt. A szolidaritás kötődése szorosabb, ráadásul először történt meg, hogy több országban egyidejűleg következett be a demokratizálódás folyamata; Magyarországon, Lengyelországban és a Szovjetunióban — még ha országonként más-más formában is -, ez pedig újdonság. Ez azonban talán erősítheti azt a reményt, hogy ezek a folyamatok nem visszafordíthatóak,388 E részlet az akkor negyedszer bebörtönzött cseh íróval, Václav Havellel 1989. június 28-án a magyar Panoráma számára készített interjúból származik. Bár a még ugyanebben az évben Csehszlovákia (utolsó) köztársasági elnökévé választott389 Haveltől itt citáltak az e kötetben vizsgált időszak után hangzottak el (és jelentek meg később nyomtatásban), úgy vélem, jó és sommás összefoglalóját adják annak, mennyire komplex és hosszas folyamat volt, mire Közép-Európa nemzetei - pontosabban azok magukat alapvetően a szovjet kommunizmussal szemben meghatározó ellenzéki erői - felismerték sorsközösségüket, el- és befogadták egymásrautaltságukat, s szervesíteni kezdték a tejtestvérség gondolatát. Hável interjújának rögzítésekor még csak 388 Sugár i.m. 1989,63-64. 389 Részben a lengyel, a magyar és a kelet-német változásokkal párhuzamosan, részben azok után Csehszlovákia is megmozdult, s végül a tüntetésekből kinőve 1989. november 18-án megalakították a Civil Fórumot, melyhez a Charta ’77 vezetői is csatlakoztak. A Fórum a regionálissá váló lengyel és magyar példát követve az ellenzéki csoportokat összefogva kívánt a kommunista kormányzattal tárgyalni. A sametová revoluce, a „bársonyos forradalom” kifej lésében november 27-re általános sztrájkot hirdettek, melynek hatására november 29-én véget ért a csehszlovák kommunista párt politikai egyeduralma. 1989. december 10-én új kormány alakult, majd végül december 28-án Alexander Dubcek lett a parlament elnöke, míg Václav Flavel köztársasági elnök lett (a kommunista kormányfő, Gustáv Husák 29-én lemondott). 173
