Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: Nemzetépítés surranópályán
Forrásvidék Szeredi Pál Az Élet és Irodalom 1980-as vitája a nemzedékszerveződésből kiindulva jutott el a kulturális pluralizmus hiányának felismeréséhez. Ha nincs teljes értékű közösség, szükségképpen létrejön a töredékes közösség, a marginális közösség. Vagyis a közös véleménynek, az egymásra hangoltak ilyen-olyan létszámú kiscsoportja. Tábor, ha szépen kívánjuk mondani, önkéntes gettó, önkéntes rezervátum, ha keményebben fogalmazunk. Es a kiscsoportban kialakuló kiscsoport látásmód (hány példára hivatkozzunk?) hasznos műhelymunkára alkalmas talán, de tárgyilagos világszemléletre semmiképpen. Mert ahhoz túl erős a csoportérdek védelme, s minden más - a csoporton, a gettón, a rezervátumon túli - érdek- és világlátás tagadása, sőt, lesajnálása ”360 - fogalmazta meg Siikösd Mihály Spiró Györgynek361 a Mozgó Világban és Gáli Istvánnak362 363 a Valóságban megjelent írásai kapcsán az új nemzedék elégedetlenségének kritikáját. A júniustól októberig elhúzódó vitában többtucatnyian nyilvánítottak véleményt. Az írásokból egyértelműen kiderült, hogy az értelmiségi fiatalok egy bizonyos hányada elkeseredett, perspektívátlan, rossz közérzettel éli mindennapjait, és ebben nem pusztán a publikációs nehézségek jelentették a fő okot. Hangsúlyosan, 1956 óta soha nem látott nyíltsággal vetődtek fel a társadalomban rejlő feszültségek, ellentmondások. A vita mindinkább kezdett arról is szólni, hogy mi a dolga a magyar értelmiséginek, állampolgárnak, ha progresszív módon akar cselekedni. Többet kellene beszélnünk és gondolkoznunk az egy pár trendszer és a demokratizmus sajátos viszonyáról. Hogyan bontakozhat ki hazai talajon az élet természetes pluralizmusa363 - írta Fekete Gyula, amint a megoldások keresésében élen járó Csoóri is elpolemizált a hatalom és az értelmiség között feszülő ellentétről. Nem kell tehát föltétlenül másik megszervezett erő ahhoz, hogy egy országban „kettős hatalom” alakuljon ki: elég a lelkekben lejátszódó meghasonlás. Elég, ha az egyének - nyílt szembeszegülés helyett - elszakadnak a központi akarattól és más értékrendet alakítanak ki magukban, mint a hivatalos szervek. Más értékrendet a munkában, a tisztesség fogalomkörében, mást a szavak és a cselekvések megsérült viszonyában. A néma bírálat azonban csak félmegoldás, mert abból, amit hagy magában megbukni 360 Sükösd Mihály: Továbbjutni (ha lehet). Élet és Irodalom, 1980. június 14. [5-6] 5. 361 Spiró György: íróvá ütve. Mozgó Világ, 1980/1,3-14. 362 Gáli István: Péter, küldjünk meg? (Jegyzetek mai prózánkról). Valóság. 1980/5,43-56. 363 Fekete Gyula: Darázsfészek. Élet és Irodalom, 1980. szeptember 20. [4—5] 4. 160
