Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Marschal Adrienn-Szekér Nóra: Ideológiai harc - múlt időben
Forrásvidék Marschal Adrienn-Szekér Nóra való kényszerítettségnek azonban természetéből fakadóan írott nyoma nem sok van. Flosszú ideig még a letiltás lehetőségéig sem jutottak el az ’56-ot megidéző gondolatok, mert még ha le is íródtak, a szerkesztőségig már biztosan nem jutottak el. Illyés Gyula 1956-ban nyilvánosság elé került Egy mondat a zsarnokságról című verse felett is éberen őrködött a kultúrpolitika, és ha csak utalás történt rá, hatalmi retorziókkal lehetett számolni. Ahogy azonban a rendszer érezhetően erodálódott, ez a hallgatás is egyre feszítőbben hatott. Nagy Gáspár, aki elsők között törte meg az 1956-tal kapcsolatos tilalmat, és nyilvánosan publikálta a forradalom emlékét megidéző verseit, annak minden következményeivel együtt, erre így emlékezett. „Egyre nehezebben tudtam tartani magam ahhoz, hogy ne beszéljek arról, ami engem úgy is mint Nagy Gáspárt, és úgy is mint költőt izgatott: a közelmúlt történelméről, jelesül ’56-ról. [...] Borzasztóan bántott és elkeserített, hogy temetetlen halottaink vannak, hogy nagyon súlyos dolgok történtek, amiről nem akarnak beszélni. [...] Bibó István ’79-ben halt meg, május 10-én volt a temetése. (...] Ezt a napot egyfajta korszakhatárnak éreztem. [...] Arra gondoltam, halálával talán lezárult egy korszak. [...] Hogy akik ezután születnek, ők talán már beszélni fognak Bibóról meg a forradalomról. Ezután keményebb ötvenhatos verseim is megjelentek, f.. .J Jelzések akartak lenni, hogy tartsunk ébren valamit, amiről egyszer majd beszélni kell.”323 A hallgatás falának áttörése azonban már egy új korszakot jelentett a hatalommal folytatott küzdelemben, ami már szervesen összekapcsolódott a rendszerváltozás történetével. 323 Pécsi Györgyi: Októberi Stációk - Nagy Gáspár és 1956. Budapest, Nap Kiadó, 2016. 62,66 148