Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Marschal Adrienn-Szekér Nóra: Ideológiai harc - múlt időben
Forrásvidék Marschal Adrienn-Szekér Nóra Dózsa György emlékezete az évfordulót követően hivatalos oldalról már egyre kevéssé került elő, talán nem függetlenül az Illyés-i igazság tudatosításától, hogy hiába minden igyekezet és „kommunikációs stratégia” Dózsából a lázadás szellemét kiölni nem lehet. TABUTÉMÁK Teleki Pál és a magyar háborús felelősség árnyalása Az Élet és Irodalom 1980. január 12-i számában Kiss Ferenc így számolt be a lengyel menekültek 40. évfordulója alkalmából a Kossuth Klubban tartott tanácskozásról: Jerzy Robert Nowak, lengyel történész saját kutatásai alapján szóvá tette: a kérdést Magyarországon bizonyos homály övezi■ Teleki szerepének értelmezésében is hamis kriticizmus érvényesül. Mert jóllehet Telekit, főleg belpolitikában, osztály kor látok bénították, amit a lengyelekért tett, ebben az ügyben tanúsított embersége és bátorsága vitathatatlan érdem. Előadta: nem is érti, miként lehet cinizmussal vádolni egy államférfit, aki öngyilkos lett, hogy sem a Jugoszlávia elleni támadás bűnében osztozzon?02 Kiss Ferenc e mondataival a kor történelemszemléletének egyik súlyos tételét sértette meg - amely szorosan összekapcsolódott a Mohács-vita kapcsán megfogalmazottakkal miszerint a Horthy-korszak hatalmi elitje minden körülmények között (így a háború legviszontagságosabb pillanataiban is) csak hatalmának átmentésével törődött. A vesztett háborúért a felelősség legfőképpen őket terheli, nevükhöz elsősorban bűn tapad. Kiss Ferenc e tételt figyelmen kívül hagyó mondatai ki is váltották a hatalmi álláspont hivatalos képviselőjének, E. Fehér Pálnak megrovó viszontválaszát, aki már csak azért is megszólítva érezte magát, mert ő vádolta korábbi írásában cinizmussal Telekit: Én ugyanis cinikusnak és felelőtlennek véltem és vélem azt a magatartást, amely képtelen lévén a komoly Hitler-elle- nes akcióra, sőt a fasisztoid jellegzetességeket az országon belül felerősítve a magyar nacionalizmus által is táplált németellenesség gesztusaival próbálta a nyugati hatalmak jóindulatát megnyerni. [...] Nem vontam kétségbe azoknak a magyaroknak a helytállását, akik támogatták a második világháború idején 302 302 Kiss Ferenc: Jegyzőkönyv egy tanácskozásról. Élet és Irodalom, 1980.01.12. 3. 138
