Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Marschal Adrienn-Szekér Nóra: Ideológiai harc - múlt időben
Forrás vidék Marschal Adrienn-Szekér Nóra szabad engedni a hatalom akaratának. Ennek az üzenetnek az egyik legmélyebb művészi kifejezése Illyés Gyula Dózsa-drámája. A Dózsa-mítosznak ez a népiekhez köthető előtörténete visszafogottá tette a kommunista propagandát még az osztályharcos Dózsával szemben is. Annak ellenére, hogy benne tökéletesen ötvöződött a társadalmi feszültség, a forradalom, az elnyomók és elnyomottak harca, mégsem „aknázták ki” ezt a lehetőséget. Dózsa csak nagyon periférikusán, mellékszereplőként jelenik meg a Rákosi-korszak retorikájában.286 Persze Rákosiék és Révaiék részéről a parasztforradalom lehetőségét megidéző Dózsától még a viszolygás is érthető. Nem véletlen, hogy Illyés Dózsa Györgyét 1956 januárjáig nem engedték bemutatni. A Kádár-korszakbeli Dózsa-mítosz nyitányát - ami természetesen továbbra is az osztályharcos olvasatot vitte tovább - az 1961-es tabáni szobor felavatása jelentette. „Immár nemcsak meg lehetett emlékezni a személyéről és a nevével fémjelzett mozgalomról, hanem ez a kommunista kánon kötelező része is lett, amit jeleztek a nevét egyre-másra felvevő téeszek, szocialista brigádok, úttörőcsapatok és sportegyesületek, és tovább szaporodtak a Dózsa utcák és terek. [...] Kádár Dózsát a nép és a hatalom kiegyezése jelképének szánta.”287 Dózsa egyszerre magyar szimbólum és a társadalmi igazságért harcoló osztály harcos, forradalmár és a szegényeket megnyomorító feudális urak áldozatává váló nemzeti hős. 1963-ban írta Balaskó Jenő Dózsa halála című költeményét. E vers azonban nem hogy nem illett a kiegyezés szimbolikájába, hanem kifejezetten annak ténye ellen lázadt, és nyíltan megidézte 1956 emlékét.288 Boldog ország aranyideje süllyed, felragyog holtan / gyémántféreggé töpörödve dögevő madarak ékszerbeleiben, / ferde apostolok dögevő kicsinyei nagy szívet rágnak a lét bordázatában, / s emésztett aranykor-ürülék zápora terül a földre trágyavigasznak. [...] Jaj, micsoda árnyék a nap köpenyében, / micsoda csillag állhat ellenében, / zokoghat Dózsa György a hazába szerteszét: a felmentő sereg sohase érkezzék! A versről és annak első nyilvános előadásáról, ami a Könyv klub irodalmi estjének pár száz fős hallgatósága előtt zajlott, egy ügynökjelentés így 286 Uo. 14. 287 Uo. 17. 288 A Balaskó Jenőt ért hatalmi atrocitásról részletesen lásd: Szőnyei Tamás: Titkos írás. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet, 1956-1990. II. Budapest, Nórán, 2012,11-84. 134
