Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Nagymihály Zoltán-Szekér Nóra: Eszme a magasban
Eszme a magasban a Nemzeti Parasztpártban csoportosuló írói kör tagjaként próbálta menteni, ami menthető. 1956-ban nyilvánosság elé került verse, a legkeményebb diktatúra idején írott Egy mondat a zsarnokságról az írói kiállás megrendítő hatású dokumentuma - amely olyan erővel dobott kesztyűt a diktatúra arcába, hogy a költemény a Rákosi-rendszertől magát szavakban elhatároló Kádár-korszaknak is csupán a legvégén jelenhetett meg.235 A megtorlás utáni konszolidáció bevonási kísérleteit sokáig elhárította - a nagy tekintélyű írók közül ő hallgatott a legtovább, 1960 tavaszáig.236 237 A ’60-as évek végétől tekintélyét kihasználva ő volt képes a legnagyobb hatásfokkal a közbeszéd tárgyává tenni az elfelejtett vagy tabusított nemzeti sorskérdéseket - a határon túli magyarság állapotától a népességfogyáson át a deheroizálás káros hatásaiig. Végül, de nem utolsó sorban: tekintélyét felhasználva támogatta a nemzeti erők önszerveződési kísérleteit - így a Bethlen Gábor Alapítvány és a Hitel elindítását -, amelyek azonban csak halála után ölthettek testet. Illyés vezető szerepét és egyben taktikusi mivoltát történelmi példákkal élve így érzékeltette Csoóri Sándor: Hajdani időkben - hitem szerint - ő lett volna a „nagyságos fejedelem”. Ha kell Bethlen Gábor, ha kell Rákóczi Ferenc.231 235 1 985-ben, a lakiteleki Antológia-es ten hangszalagról, a költő által elmondva hangzott el a vers. Az est főszervezőjét, Lezsák Sándort munkahelyéről való elbocsátással sújtották. Elemzése bővebben: PetrikBéla: „Ragyog az októberi erdő, ragyog az októberi nap...”. Az 1985 októberében rendezett lakiteleki Antológia-est. In: Élő Antológia. Lakitelek, 1985. október 22. Szerk. Agócs Sándor. Lakitelek, Antológia, 2011, 9-18. Jellemző a verstől való félelemre, hogy a Tiszatáj Illyés nyolcvanadik születésnapja előtt tisztelgő számából kicenzúrázták Nagy Gáspár Három megjegyzés: egy válasz. Kodály és Illyés ünnepére - 1982 című versét, méghozzá annak kezdő sorai miatt: Én együtt látom őket / egy dalban és / egy mondatban / amíg csak itt magyar van / kiadhatatlan versben / megvágott filmszalagon / eldobott hangszalagon / s e század néz rájok / lesütött szemmel - vakon. A történetről és a Tiszatáj Illyéshez való viszonyáról bővebben: Péter László: Illyés és a Tiszatáj. Tiszatáj, 1997/3, 37-50. Csoóri Sándor 1986-ban, Egy vers megjelentetése című írásában mostanáig házi őrizetben tartott, tárgyilagosan eszelős versnek nevezte a költeményt, amelynek hatásáról így vélekedett: Hát még, ha a megírása idején kerül elénk, ezerkilencszázötvenben! Akárha kéziratos, titkos terjesztésben is! Egészen bizonyos, hogy elolvasása után más ember leszek, más író! 236 Illyés cselekedeteinek mozgatórugóiról és megszólalásának körülményeiről többek között: Szeredi i. m. 2015, 130-152. 237 Csoóri Sándor: A halál másnapja. Tiszatáj, 1983/6, [4—6] 6. 117
