Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szalai Attila: Lengyelek, az istenért, hogyan csináljátok?!
Lengyelek, az istenéit, hogyan csináljátok?! Lengyelország A Jaltában és Potsdamban született határozatok nyomán Lengyelországnak új határokat jelöltek ki. Északon mintegy 500 km-es tengerparti sávot kapott, területe nyugaton 101 ezer km2-rel növekedett, keleten pedig ennek a több mint kétszeresével csökkent. A többmilliós nagyságrendű ki- és áttelepítésekkel soknemzetiségű országból csaknem teljesen egynemzetiségűvé vált. Az országot ezzel a konszolidációnak és igazságtételnek nevezett lépéssel ugyanakkor pokoli csapdába taszították. A nagyhatalmak döntése a németek kitelepítéséről, a keleti területek lengyelségének áttelepítéséről, a határok átrajzolásáról, amellyel nyugatra tolták az egész országot, hosszú távra bilincsbe verték a lengyel külpolitikát. Az új nyugati határok és a németek kitelepítése ugyanis újjáteremtette s hosszú távra kivetítette a lengyel-német feszültséget, a lengyel-orosz viszony tekintetében ugyanez történt keleten azzal, hogy az új határok sérthetetlenségére a szovjet kormány vállalt garanciát. Ez hosszú évtizedekre elültette azt a hiedelmet, hogy Lengyelország biztonságának kulcsa Moszkvában van, és csak a Szovjetunió védheti meg a német revizionista törekvésektől. Ha tehát Lengyelországban a jövőben bárki bármilyen címen a keleti határok megváltoztatására gondolna, automatikusan számolnia kell az ország nyugati határvonalának elbizonytalanodásával. Ez a helyzet némiképp gúzsba kötötte a nem kommunista lengyel politikai gondolkodást is mind az országon belül, mind pedig az emigrációban. Berendezkednek a kommunisták 1948-ra a kommunista hatalom - hathatós szovjet segítséggel - berendezkedett Lengyelországban. Az ország élére Boleslaw Bierut személyében a két háború között Lengyelországban tevékenykedő kommunista aktivistát helyezték, aki ez időszakban illegálisan többször is megjárta Moszkvát, ahol az NKVD kiképzésében részesült. 1939-től a Szovjetunióban tartózkodott, lemondott lengyel állampolgárságáról, és felvette a szovjetet. Bierut kormányzásának mérlege mintegy 100 ezer halálos áldozatot jelent, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) felmérései szerint 1944-1956 között 350- 400 ezer ember került politikai okok miatt börtönbe, ugyanakkor kb. egymillió munkást ítéltek el a „szocialista munkafegyelem megsértése” miatt, és 1,5 millió parasztgazdát, mivel nem teljesítették a kötelező beszolgáltatási kvótát. Közel ezer pap került rácsok mögé, és „gyanús elemként” 6 milliónál is több embert tartottak nyilván az állambiztonsági szervek. 73
