Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szalai Attila: Lengyelek, az istenért, hogyan csináljátok?!
Táborszemle Szalai Attila Ezzel lezárult a független Lengyelország területi kiépülése, amely 388600 km2 lett, 27 millió lakossal, s így Európa egyik jelentős méretű országaként jelent meg a térképen. S noha a felosztások előtti Lengyel Királyság területének csak 52%-át nyerte vissza, a fentebb elősorolt tényezők folytán külső és belső konfliktusokkal kellett szembesülnie. Két oldalról ugyanis olyan nagyhatalmak közé ékelődött, amelyek kezdettől fogva ellenségesen viszonyultak az új államhoz, melyről úgy tartották, az ő megrövidítésük révén állt talpra, s valójában egyikük sem mondott le egy pillanatra sem arról, hogy alkalmas időben határrevíziókat hajtson végre. A lengyel külpolitika tisztában volt a veszéllyel, hogy a nemzetközi porondon elszigetelt Németország és a Szovjetunió Lengyelország rovására közeledhet egymáshoz, és nem is volt tévedésben. A folyamat már 1922-ben kitapinthatóvá vált, amikor Csicserin szovjet külügyi népbiztos és Rathenau német külügyminiszter megkötötte a Rapallói Szerződést, melyben a két állam napirendre tért a kártérítési ügyek felett, és előirányozta a gazdasági, illetve politikai kapcsolatok felélénkítését. Az egyezménnyel a Szovjetunió és Németország nyilvánvaló kísérletet tett a versailles-i békerendszer által teremtett karantén áttörésére. 1933 után a barna és a vörös totalitarizmus intenzíven folytatta az együttműködést, amely végül az 1939 augusztusában kötött Molotov-Rib- bentrop-paktum titkos záradékában nyert brutális kifejezést: Sztálin és Hitler ekkor felosztotta egymás között Lengyelországot. A lengyel határszakaszok az új állam további két szomszédjával sem voltak békésnek mondhatók. Litvániával - többek között Vilna miatt - igen hűvös volt a viszony, állandó ellenségeskedés jellemezte, Csehszlovákiával pedig az rontotta meg tartósan, hogy a lengyel-bolsevik háború idején Prága megszerezte magának a Cieszyni Szilézia területét, amit sikerült is megtartania a békeszerződés véglegesítésekor. Ráadásul a déli szomszéd kiemelkedően jó kapcsolatokat ápolt a Szovjetunióval. A lengyelekben mindez a be- kerítettség érzését keltette, amin nem sokat enyhített a két rövid határszakasz Lettországgal és Romániával. Az elárult szövetséges Jelen dolgozatunk keretei nem teszik lehetővé a két világháború közötti Lengyelország részletes ismertetését. Tény, hogy alig húsz év elteltével újból életveszélybe került a 123 év után épp hogy csak talpra állt önállósága. 68
