Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szalai Attila: Lengyelek, az istenért, hogyan csináljátok?!
Táborszemle Szalai Attila Egy régi-új állam Európában Kortársai szemében a lengyel irodalom lelkiismereteként aposztrofált író, Stefan Zeromski, a lengyel PEN Club alapítója és első elnöke megfogalmazásában „a három egyenlőtlen félből” összekerült Lengyelország, amely 123 éves felosztottság után 1918 őszén jelent meg újra önálló geopolitikai alakulatként Európa térképén, rendkívüli nehézségekkel küszködött. Az idegen megszállás alatt eltérő államszervezetek keretében élő területek politikai struktúra, tradíció, életstílus és életszínvonal, jogrend és gazdasági szerkezet, fizetőeszköz, gyakorlatilag tehát minden alapvető körülmény tekintetében különböztek egymástól. Pusztán a gazdasági eltéréseket említve is látható a helyzet súlya: a poroszországi területeken viszonylag fejlett a mezőgazdaság, és a német ipari központok élelmiszerellátását szolgálták, a cári megszállás textil- és fémipara az orosz birodalom igényeire épült, Galícia elmaradott gazdasága pedig komoly nehézségeknek nézett elébe a megszűnt Monarchia országaiból származó behozatal nélkül. Mindehhez hozzá kell számítanunk a Nagy Háború pusztításait, amelyek a négy évig hadszíntérként szereplő lengyel területeket érintették, s azt is, hogy a korábbi határvidékek az egyesítéssel az ország belsejébe kerültek. A vasúthálózat külön problémát jelentett. Elég rátekintenünk a korabeli térképekre, hogy lássuk, a legsűrűbb a német területeken volt, ezt követte Galícia, a legritkább vonalakat ugyanakkor az orosz részeken találjuk. S az idegen központokhoz tartozás miatt Varsónak olyan nagyvárosokkal, mint Poznan, Lwów vagy Gdansk, nem volt közvetlen vasúti összeköttetése. Három szoros kötelék azonban igen erősen összefűzte e területek lakosait: a nyelv, a történelmi tudat és az összetartozás érzése. Lengyelország területi felosztottsága, 1772—1918 Az egységes lengyel állam megteremtésében nagy kihívást jelentett a lakosság soknemzetiségű összetétele. A nemzetiségek aránya meghaladta a 30%-ot. Az 1931. évi hivatalos népszámlálás szerint az összlakosság 31,9 millió volt, ebből lengyel 68,9%, német 2,3%, ukrán 13,9%, belorusz 3,1%, zsidó 8,6%, orosz 0,6%, egyéb 2,4%. A nemzetiségek megoszlása az ország területén egyenetlen volt, így például a németek elsősorban a nyugati vajdaságokban éltek, ahol a lakosságnak mintegy 9%-át tették ki, míg a legnépesebb kisebbség, az ukrán a délkeleti vajdaságokban élt jószerint egy tömbben, legtöbben a 64
