Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Táborszemle Botlik József földjének cseh, szlovák és más szláv földművesekkel való betelepítéséről rendelkezett. A kassai kormányprogram 1945. április 5-ei meghirdetését követő hónapokban a népbíróságok kb. 39000 magyart - elsősorban értelmiségit - ítéltek el és utasítottak ki, mint háborús bűnöst Szlovákiából. Ártatlan magyarok ezreit a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 15-én kelt 33. számú törvényerejű rendelte alapján ítélték súlyos büntetésekre, amely „a fasiszta bűnösök, a megszállók, az árulók és a kollaboránsok megbüntetéséről s a népbíróság létesítéséről” intézkedett. Ezt követően június 19-én kelt a 16/1945. számú köztársasági elnöki dekrétum „a náci bűnösök, az árulók és segítőik megbüntetéséről, valamint a rendkívüli népbíróságokról”, amely a cseh országrészben volt hatályos, Szlovákiában ugyanakkor megmaradt az SZNT imént idézett 33. számú rendelete. Az utóbbi jogszabály a helyi népbíróságok létrehozását is lehetővé tette. A legfelsőbb, a pozsonyi Nemzeti Bíróság mellett összesen 77 járási népbíróság működött. Fél év alatt, 1945 végére az elítélt magyarok létszáma már meghaladta a 75 ezer főt. Közülük sok volt a földműves, akiket megfosztottak földjüktől és más ingatlanaiktól. A Révkomáromi járásban a felnőtt magyar lakosság 30,8%-át, a Párkányiban 24,2%-át, a Dunaszerdahelyiben 23,4%-át, az Ipolysági járásban 21%- át hurcolták meg a népbíróságokon. A pozsonyi Nemzeti Bíróság és járási ítélőszékek összesen 38 244 büntetőügyben jártak el, ebből 1947. december 31-ig 27 838 ügyet (72,79%) fejeztek be. Az elítéltek nemzetisége: szlovák 28,49%, magyar 59,74%, német 10,53%, a többi egyéb. Tehát kétszer annyi felvidéki magyar ellen indítottak eljárást, mint szlovákkal szemben. „A hírhedt politikai rendőrség, az NB II. tagjai rengeteg magyart hurcoltak el, s a kihallgatáskor csaknem agyonverték őket.” A magyar leventemozgalom számos volt tagját azzal a váddal állították bíróság elé, hogy „önként” támogatták Nagy-Magyarország feltámasztását és további „csehszlovák” (felvidéki) területek Magyarországhoz csatolását. Közben a Cseh-Morva Protektorátus központjában, Prágában csak 1945. május 5-én tört ki a németellenes felkelés, de 8-án már vége volt a háborúnak. Csehország döntő részén a német alakulatok letették a fegyvert. Másnap Edvard Benes köztársasági elnök a magyarok és a németek kitelepítésének elkerülhetetlenségéről beszélt a pozsonyi rádióban. A csehszlovák kormány május 10-én, Benes 12-én érkezett meg Prágába. Még ebben a hónapban ideiglenes - csak egy év múltán, 1946 júniusában megválasztott - köztársasági elnök lett. 36
