Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
. Táborszemle Botlik József megfosztva, katonai segédlettel az államhatáron az országból is elüldözték. Ugyancsak ezrek hagyták el kényszerűen az újra Csehszlovákiához rendelt felvidéki szülőföldjüket, százak csónakokon, hevenyészett lélekvesztőkön, miközben a partról a határőrök úgy lövöldöztek rájuk, mint a vadállatokra szokás. A menekülők közül sokan később, a téli hónapokban a jeges, zajló Dunában lelték halálukat. Több helyen a temetőkben olajfestékkel kenték át a sírok magyar feliratait, mert a föld magyar volta mellett tanúskodtak. A gyűlöletkeltés egyre riasztóbb méreteket öltött. Gyakorlatilag minden hivatalos helyiségben - vasútállomások, várótermek, üzletek, egészségügyi intézmények, valamint a nyilvános helyeken - a következő táblát is kifüggesztették a majdani nemzetállam jelszavát: „Na Slovensku po slovensky!”, vagyis „Szlovákiában szlovákul!” Kitervelői nyilván azt akarták elérni, hogy az utca nyelve szlovák legyen. A házfalakon, a kapukon, a kerítéseken a következő félelmet keltő felirat jelent meg: „Mad’ari za Dunaj!”, azaz „Magyarok a Duna mögé!”, vagyis Magyarországra telepítik őket. A felvidéki magyarok üldözöttekké váltak ezredéves, ősi szülőföldjükön, a puszta létükért és megmaradásukért küzdöttek. A „művelt” Nyugat hallgatott, a Kelet ujjongott. A megtorlás egyik legkirívóbb esete 1945. május 3-án Pozsonyban kezdődött, amikor a 1936. évi 131. számú államvédelmi és az 1939. évi 190. számú törvényre hivatkozva készült és kikézbesített hatósági végzések alapján az ősi magyar koronázó városból hozzáfogtak a helyi németek és magyarok teljes kitelepítéséhez. Az említett 1940. decemberi szlovákiai népösszeírás szerint - melynek adatai a nemzetiszocialista Tiso-rendszer körülményei miatt a nemzetiségek tekintetében nem tükrözik a valós lélekszámot, hanem attól jelentősen kisebbet mutatnak - a 138536 lakosú Pozsonyban 15 895 magyar (11,46%) és 30708 német (22,16%) élt. A városban szlovákok aránya csak ekkor érte el az 50,53%-ot. A nemzetbiztonsági szervek előre elkészített listái alapján a május 5-i nagyszabású pozsonyi bevetés során szlovák katonák törtek a Pozsonyban élő magyarok lakásaira. Hivatalosan fél órát engedélyeztek a csomagolásra, de az embertelenség nem ismert határt, a hatóságok könyörtelenek voltak. A legtöbb esetben azonnal szlovák lakókat helyeztek a kényszerűen otthagyott lakásokba. Az új beköltözők gyakran még azt sem engedték meg, hogy a magyarok legalább a család legbensőbb emlékjeleit, a szülők, nagyszülők bekeretezett képeit, az esküvői fényképeket magukkal vigyék. Előfordultak olyan esetek, amikor a vasárnapi istentiszteletről hazatérő magyarokat nem engedték be az otthonaikba. 32
