Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: Az egyéniség országa - Magyarország
Táborszemle Szeredi Pál vezetőjében, „politikai szótárt” kell összeállítani ahhoz, hogy a XX. századi kelet-közép-európai történelmet végre megértsük. Mert hiszen alig harminc éve még bizonyos körök Habsburg Ottó magyar trónörököst javasolták a harmadik Magyar Köztársaság elnökének. 2003-ban Bugár Bélának, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnökének még hangoztatnia kellett a Benes-dek- rétumok átértékelésének felvetésével kapcsolatosan, hogy a magyaroknak nincsenek határrevíziós törekvéseik. Napjainkban a nemzeti identitás megőrzésének kérdése napi politikai küzdelmek témájává válik. Miként lehetne megérteni Kelet-Közép-Európa történetét, ha nem tudjuk, hol és mikor hangzott el Kennedy amerikai elnök kijelentése: „Ich bin ein Berliner!”, vagy mennyire jellemezte a rendszert Domonkos Lászlónak a Német Demokratikus Köztársaságról készített tanulmányában említett, plakátok sokaságán olvasható jelmondat - „von der Sowjetunion lemen, heisst siegen lemen”, azaz a Szovjetuniótól való tanulás győzni tanulást jelent. Szellemes megfogalmazás a sokak által ámulattal emlegetett Jugoszlávia belső működésére vonatkozóan a Juhász György által készített A kétszer volt ország: Jugoszlávia című tanulmányban felidézett horvát szállóige, „ha egy papírra száz pecsét kell, és neked csak 99 van, még nem vagy sehol...” A szerző által bemutatott „megfelelési-alkalmazkodási trükkök” nemcsak Jugoszláviát, hanem az összes „ütközőállamot” is jellemezték. „Fura egy hely, ahol kis szerencsével a pincérrel angolul, a szakáccsal franciául lehet beszélgetni, a miniszterrel való érintkezéshez azonban tolmács szükségeltetik” - idézi Szalay Attila Jean-Paul Sartre szavait 1960-ból „egy abszurd, ám mégis működő” világról, Lengyelországról. Tanulmányából megismerhető a térség egy másik fontos hagyománya, a konspirációs viselkedési technikák évszázados kultúrája, amelyeket minden országban megőrzött a nemzeti emlékezet. Zsebők Csaba a Szovjetunió leghűségesebb csatlósának tekinti Bulgáriát, miközben megvilágítja tanulmányában, hogy miért lehet „csalóka szocialista” államról beszélni egy ortodox kommunista vezetésű, ugyanakkor a turisták számára vidám, kényelmes fürdőhelyeket kínáló, borongós hangulatú országban. Szinte bármelyik kelet-közép-európai állam történetébe pillantunk bele, mindenütt találunk magyar vonatkozású epizódot. Kivéve talán Albániát, ahol - szemben a többi országgal, melyekben 1945 után szinte mindenütt volt egy-két évig tartó polgári demokratikus átmenet - a második világháborút követően azonnal a kommunizmus építésébe kezdtek, likvidálva az 318
