Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: Az egyéniség országa - Magyarország
Táborszemle Szeredi Pál szintjéről, a választási csatát ugyan megnyerte, de a „politikai háborút” eldönteni nem tudta. Sajátos és egyéni politikai képletként jelent meg egy merőben új politikai erő is a magyar rendszerváltoztatás színpadán, egy generációs alapon szerveződő, leginkább a nyugaton egyre erősebben hangadó technokrata rétegpárt, a Fiatal Demokraták Szövetsége. Ennek a pártnak stabil politikai értékrendszere nem volt, erejét pragmatizmusa és politikai rugalmassága jelentette. Sikerességéhez nem kevéssé járult hozzá, hogy a korszerű kommunikációs technikák használatában nekik volt a legnagyobb jártasságuk, és politikai hajlékonyságuk rendszerint a nyerő oldalra sodorta őket az egyes szituációkban. A magyar rendszerváltoztatás merőben eltért a szokásos rendszerváltó forgatókönyvektől. Nem volt fegyveres összetűzés, nem történtek zajos felelősségre vonások, összeomlások. Mondhatni, békés átmenet zajlott. Ennek egyik kerete az úgynevezett Nemzeti Kerekasztal volt, melyhez a hatalmon levő párt leülni kényszerült, a rendszerváltó erők pedig más-más indíttatásból, de szintén odatelepedtek. A polgári oldal számára az „arctalanságba” burkolózó, a szervezeti és egyéni sikereket közös eredménnyé integráló intézményként volt fontos a Nemzeti Kerekasztal. Ennek burkában tudták elrejteni kialakulatlan szervezetüket, álarcként maguk elé emelni a Demokrata Fórum tömegtámogatásának eredményességét. A Demokrata Fórum a fokozatos átmenet biztosítékát, a zavarmentes hatalomátadás garanciáját vélelmezte benne. Antall József, a harmadik Magyar Köztársaság első miniszterelnöke mondta a rendszerváltoztatás után pár évvel, a változások minőségével elégedetlenek felé küldve cinikus megjegyzését: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” Nemcsak azért nevezhető szarkasztikusnak a miniszterelnök megjegyzése, mert ő maga, mint a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain részt vevő Demokrata Fórum delegációvezetője, majd a Fórum elnöke tevőlegesen részt vett a rendszerváltás kereteinek formálásában, hanem azért is, mert a „kerékasztal forradalmának” végigvitelével tulajdonképpen kioltotta a néppárti tömegtámogatás és a korszerű demokratikus közösségi gyakorlat egymásra találásának lehetőségét. Legjellemzőbb példaként elegendő talán megemlíteni az Alkotmányozó Nemzetgyűlés gondolatának eliminálását vagy a köztársasági elnök szerepköre tartalmának megváltoztatását. A rendszerváltozatás eredményeképpen egy öszvérmegoldás született. Reprezentatív szerepbe kényszerített, formális köztársasági elnök, átlátha316
