Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Táborszemle Botlik József emigráns kormány nagykövete volt a Szovjetunióban. Az új kormányzat hivatalos elnöki dekrétummal vette át a hatalmat. Ugyanezen a napon, április 4-én a Vörös Hadsereg bevonult Pozsonyba, amely Szlovákiában véget vetett a Tiso-féle rendszernek. Másnap, 5-én Abaúj-Toma vármegye székházának erkélyéről az új vezetés kihirdette a Klement Gottwald által valójában már Moszkvában megfogalmazott, és a londoni kormány által is jóváhagyott ún. kassai kormányprogramot. A tizenhat fejezetből álló cselekvési terv szerint az 1937 előtti határai között megújuló Csehszlovák Köztársaság a jövőben szláv nemzetállam, a cseh és a szlovákok közös országa lesz, hatalmi szervei a nemzeti bizottságok. Az SZNT egy héttel korábbi, 1945. március 31-én kelt utasítása szerint az utóbbiakat magyarlakta községekben tilos volt megalakítani. A kassai kormányprogram Csehszlovákia fölbomlásáért a magyar és a német kisebbséget tette felelőssé, holott 1918-ban az akaratuk ellenére kerültek ezen államba. Az országban szóban és írásban megtiltotta a magyar és a német nyelv használatát, a kisebbségi oktatást és kulturális életet minden szinten, a különféle egyesületeket felszámolták, és a vagyonukat elkobozták. A kormányprogram V. fejezete kimondta a közigazgatás teljes megtisztítását a „megbízhatatlan” (magyar, német) elemektől, a nem szláv többségű községeket, járásokat viszont nem a választott közigazgatási szervek, hanem kinevezett bizottságok - ezek vezetőit komiszároknak nevezték - alá rendelte. A VIII. fejezet a kollektív bűnösség elve alapján a nem szlávokat, tehát a német és magyar kisebbséget megfosztotta csehszlovák állampolgárságuktól - kivéve közülük a csekély számú igazolt antifasisztát -, mert bűntényt követtek el a köztársaság, a cseh és a szlovák nemzet, a Szovjetunió ellen. Akiket e bűncselekmény alapján vád alá helyeztek és elítéltek, a halálos ítélet esete kivételével, a köztársaság területéről örök időkre kiutasítják. A kassai kormányprogram XI. fejezete az állampolgárságuktól megfosztott, majd kisebb részben elmenekült, döntően kegyetlenül elűzött 2,9 millió csehországi szudétanémet, 140 ezer felvidéki német és kb. 700-750 ezer magyar földtulajdonáról és gazdaságáról rendelkezett, s kimondta azok elkobzását és átadását a csehszlovák államnak. Ezeket a birtokokat belföldi szlovák telepesekkel, illetve külföldről „hazahívott” szlovákokkal kívánták betelepíteni. A XV. fejezetben elrendelték a német és a magyar iskolák azonnali bezárását, tanerőik és alkalmazottaik elbocsátását. Az intézkedés magyar viszonylatban mintegy 800 oktatási intézményt és több mint 100 ezer magyar diákot érintett. Ezen kívül a különféle kulturális intézményekből is 30
