Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk
Táborszemle Riba András László szervezőmunkát. Albánia megszállása után illegalitásba vonult, és ekkor kapcsolódott be a nemzeti ellenállásba, valamint az ezzel összefüggő partizántevékenységbe. Az albán törzsi társadalom A régi albán családoknak nagyon sok, akár több tucat tagja volt. A XX. század második felére már csak a hegyvidéki népesség körében lehetett erre példákat találni, ahogy napjainkra már csak nyomai találhatók a hagyományos albán törzsi társadalomszerveződésnek. A törzsi szerkezet fontos egysége volt a fis, vagyis a törzs (klán). Ebbe a latin genshez hasonlóan a háztartáson, vagyis a családon belül, a férfiág leszármazottai tartoztak. A fis feje volt a vojvoda, vagyis a szülők, nagyszülők generációjának legidősebb férfitagja. A kisebb törzseket egy idősekből álló tanács irányította, ezt plakúnak nevezték. Ehhez, vagyis a családi-rokonsági kapcsolatokhoz illeszkedett a területi-politikai szer- Életkép veződési egység, a bajrak. A bajrak lényegében egy vagy több fis területi alapú politikai szövetsége. Ennek a szövetségnek egyszemélyi vezetője a bajraktar, ő hívhatja össze a szövetséget szükség esetén. Ez a törzsi méltóság eredetileg a hegyvidék lakóinak katonai vezetője a harcok során, de némileg átalakult, és bizonyos törzseknél örökletessé vált. Tulajdonképpen a területileg egységes bajrakok apró „államok” voltak, amelyeknek azonos, vagy nagyon hasonló adózási szokásai és törvénykezése volt. Kezdetben, amikor még kevés család volt, akkor egy faluban vagy területen éltek. A népesség növekedésének következtében azonban szétszóródtak, de ekkor is fenntartották egymással a kapcsolatokat azzal a faluval, amelyből elszármaztak. A közös származási hely volt az egyik legfontosabb kapocs, akár 80-100 300
